Kétségek, és gondolatok...

Nos,
Ma E. dolgozik a Subway-be. Kíváncsi vagyok, hogy jön haza?! Sírva vagy nevetve?! Egyelőre azt sem tudom, hogy vajon ő is ugyan azok a kihívások elé lesz-e kiállítva, mint én voltam a tegnap vagy sem.

Pénteken állásinterjúra megyünk, Oxfordba. Vicces úgy-e? Most, hogy van kb munkánk, állásinterjúkkal bombáznak. Jövő keddre is van egy, sőt a múlt héten még lett volna egy, csak arra nem tudtunk elmenni valami hülye pappírok miatt. Mindegy.
A lényeg ami a lényeg. E. vel úgy egyeztünk meg, hogy ha majd olyan helyzetbe kerülünk, hogy csak egyikünknek lesz munkája, akkor az a másikat eltartja, és a pénz amit keres, a közösbe megy, anélkül, hogy éreztetné a másikkal,  hogy ő kereste a pénzt. Azt tudom, hogy nekem ez menne, ha én lennék aki dolgozik. Én nem éreztetnék semmit.
Ő mondta, hogy "az szar lenne azért hogy amíg egyik dolgozik, a másik ül a seggén".- Ne én pont ettől a hozzáállástó félek. Én nem szeretnék az lenni aki "ül a seggén" és én valószínű ha ő lenne itthon s én dolgoznék, nem azt gondolnám, hogy "ül a seggén" amíg én keményen keresem a pénzt, hanem arra gondolnék, hogy de szar érzés lehet neki, hogy ő az aki el kell legyen tartva. Ugyan akkor, én nem várnám el tőle, hogy akkor bármilyen szar munkát elvállaljon. Fordítva nem vagyok ebbe biztos hisz ő azt mondta "én akkor bármilyen szar munkát elvállalnék" ez alatt én azt értem "tehát fordított esetben elvárom, hogy ha nekem lesz hamarabb munkám, akkor te WC pucolni is, de dolgozni menj" -de lehet én vagyok túl negatív. Minden estere, ha ilyen helyzet lesz, és nekem lesz munkám hamarabb, az a pénz bűntudat keltés nélkül a közösbe megy, és nem várom el tőle, hogy menjen sírgödröt ásni, csak hogy "ne üljön a seggén".

Na mindegy.
Most úgy vagyok, hogy én már nem akarok feltétlenül egy helyen dolgozni. Nem látom értelmét. Ahogy A. is mondta, ha egy helyre vesznek fel, valószínű egyszerre dobnak majd ki, mint legutóbb. Most pénteken lesz ez az interjú, és én tudom, hogy ha nekem ez nem felel meg, akkor én nem fogok bele menni. Nem fogok éjjel 12 kor haza taxizni Oxfordból mert nincs busz. Ebbe egyszerűen nem megyek én bele. Úgy gondolom, hogy ha valamelyikünknek tetszik az az állás, foglalja el, de nem kell a másikat belerángatni abba amit nem akar, vagy elrángatni attól amit akar.
Én pillanatnyilag több munkát látok a neten, ahova csak egy embert keresnek. Valószínű úgy könnyebb lenne kapni munkát. Különben meg, ha nem muszáj, nem akarok ilyen kocsma, meg étterem munkát. Sokkal szívesebben dolgoznék egy kisebb üzletbe, mert annak sokkal több köze van ahhoz a munkához amit a végén akarok csinálni, és az a Marketing, PR. Ha sosem lépek arra az útra, ami elvezethet a végcélomhoz, sosem jutok el oda. Mellékvágányon nem lehet eljutni ahova akarsz, főleg ha az elágazik, még mielőtt oda érne.
E. többször mondja, hogy sosem lesz munkánk ha semmit nem vállalunk el az miatt, hogy nem jó a közlekedés. Én mindig elismétlem, hogy értelmetlen elvállalni valamit s beleloholni, miközben tudod, hogy nem leszel képes csinálni, mert akadályokba ütközöl.
Hogy csinálom-e inkább a Suvbway rész munkát, akkor is ha a busz járat szar, de legalább nincs éjjeli munka vagy egy egész idős munkát ahova a busz járat még szarabb és éjjel nincs buszom haza jönni...hát akkor nekem megfelel a részmunka. A Subway-be legalább nem találkozok büdös alkoholistákkal, nem kell bórt, pezsgőt felnyissak (amit egyébként nem tudok), nem kell ételt kihordjak, és nem kell éjjel zárjak, s haza sétáljak az éjszaka közepén, vagy várjak a buszra éjjel. Én nem szeretném végtagok, s fej nélkül az árokba végezni, sem megerőszakolva.
Egy dolog otthon SZgy.n kisétálni reggel 6 kor az állomásra 1 óra alatt, vagy este 11 kor haza sétálni onnan...egy egészen másik dolog azt megcsinálni itt.

Én igazán nem szeretném azt, hogy ne vállalhassak egy el munkát mert E nem akarja, vagy hogy elkeljen nem ő azt akarja. És fordítva sem szeretném, hogy ő azért vállaljon el valamit mert én akarom, vagy lemondjon róla mert én nem akarom.


Egy kis más téma:
Megfőztük vasárnap első húslevesünk. Finom lett, csak kicsit sok laska volt benne. "én akarok azért laskát enni" szólt E. pont úgy, int annó a rizzsel, mikor megcsináltatott 1 nagy bögrényi rizst kettőnknek (tudom anyu, most fogod a fejed. Kb akkor bögre mint az én vagy tesó kávés csészénk.)
Laskát is megcsináltunk 250 gramot. Én tudtam nem kell, hisz anyus megtanítottad, kb mennyit kell egy személynek, és én azt is tudtam, hogy az ilyesmi megnő, ezért jobb lett volna ha cérna laska nincs, akkor legalább nagyon apró szemű laska...de mi helyette vettünk kb 2 cm nagyságú csokornyakkendő laskát "mert ő azért akar laskát enni, és nem szereti ha kicsike". Persze a végén lett annyi laska, hogy a leves ki sem látszott belőle, és akkorára megnőttek, hogy ketté kellett vágni, hogy ne akadjon a torkodon. El is kacagtuk, hogy majd egy idő után csak megtanul bennem bízni, ha én azt mondom, hogy nem kell kettőnknek egy kiló rizs, laska, makaróni akkor el is hiszi, hogy az megnő, és több lesz mikor megfőtt, mint nyersen. :))

"Mindannyian egy nagy-boldog család leszünk"