A tegnap esti műszak egész tűrhető volt. Igaz csak halványan emlékszem rá. Minden nap olyan mint egy álom. Na nem olyan csodás, hanem olyan zavaros és gyors, hogy csak részletek jutnak eszembe belőle.
Ma egészen meglepődtem például, mikor megtudtam, hogy szombat van. Majdnem sokként ért.
Tehát, amire emlékszem a tegnapból az az, hogy egy kedves házaspár kérdezte, hogy vagyok, de úgy őszintén...és mondták hogy nagyon ügyesen végzem a munkám, és szerintük én nem is tudom, hogy milyen ügyesen boldogulok, főleg, hogy csak most kezdtem. Meg mondták, hogy nagyon kedves és aranyos vagyok. Jól esett, hogy végre valakitől egy kedves szó. Ők is hotel munkát végeznek, tehát tudják, hogy nehéz és fárasztó tud lenni.
Mások is van, hogy megdicsérnek, hogy kedves, figyelmes vagyok. Pl, ma mikor fel kellett vennem egy rendelést, egy 4 személyes asztalhoz, ott is megdicsértek, hogy mennyire kedves vagyok, meg barátságos.
Nem nagyon tudtam, néha, hogy amit kérnek van-e, meg amikor vittem ki a kávét, teát a tej kicsit kilocsogott. Mondja a pasi, vigyázz ki ne locsogjon, én meg mondtam, hogy az már kilocsogott..xD Erre kacagtak, én is. Kérdezték biztos itt dolgozok-e vagy csak szórakoztatni vagyok itt, mert olyan vicces vagyok. Most mit csinálnék mást, ha nem tudok valamit, vagy hibázok? Esdekeljek bocsánatért, s tegyek úgy mintha hatalmas gond lenne? Inkább elkacagom, elnézést kérek, és maradok olyan lüke meg barátságos amilyen vagyok.
Ma végül is nem kellett este is dolgozzak, csak délután
Persze, már akkor fel ment a pumpám, mert M. nem képes segíteni semmibe, csak parancsolgat. Felveszem a rendelést, kértek egy csomó félét, s az helyet hogy segítene, mert úgysem volt más dolga, csak tappog, mint egy bambuci. Én meg kapkodok s azt sem tudom hol a fejem. Szerencsére a rendelést pont annak a 4 kedves, vicces embernek vittem, így inkább elkacagtuk, hogy alig tudtam kivinni nekik a hatalmas tálcát megrakva kávéval s teával s mindennel.
Majd akkor is felment a pumpa, amikor látja dolgozok, mégis megkér, hogy change egy szobát. Oké, neki állok. Hívogat közben, hogy menjek vegyem fel valakitől a rendelés. Oké felveszem. Elmondom mit rendeltek, kérem segítsen, mert nincs az az isten, hogy egyedül gyorsan el tudjak készíteni teát, gyümölcs levet, kávét, scon-t és flap jack-et.
Persze magamra hagy, így végül S segített, sőt még kivinni is segített. Nélküle nem tudom, hogy oldottam volna meg.
Majd még valaki megkért, hogy vigyek neki bort. Útközben kifelé, mondom M nek, hogy írja fel azt a bort a csajnak, ugyanis van valamiféle rendszer, hogy mit kell felírni s mi van már benne a foglalás árában.
Erre fel, mikor megyek kifele, hallom, hogy mondja S nek, hogy miért nem tudom én felírni?
Nem hagytam annyiba. Mikor vissza mentem megmondtam, hogy azért nem tudom ÉN felírni, mert ÉN nem tudom melyik szobába vannak azok, mert TE check in- be őket, és TE tudod, hogy mit hova kell írni. Erre már nem volt amit mondjon.
Mondta M, hogy a change-et befejezhetem utána. Mondom: majd holnap! Nehogy már a műszakom után én dolgozzak, főleg, hogy nem is sürgős.
Nem az első eset, hogy minden munkát velem csináltat, s ő csak lézeng. Ma rászólta, hogy ha nincs semmi dolga segítsen már a poharakat letörölni. Most mindent nekem kéne csináljak?
Műszakom után egyet elmentem sétálni. Grasmere faluba jutottam ki. Közel van, és pont a szélén van a buszmegálló, meg a Co op üzlet is, vagy is a húúúús.
Haza felé láttam egy őzikét.
Majd teszek fel képeket a tájól.
