Egy új kezdet

Nos,
Végre van időm írni.
Vasárnap, mindenki úgy viselkedett, mintha mi valami tolvaj banda lennénk, s azért vetnek ki.  Lol..
A főnöknek mér reggel szóltunk, hogy majd várjuk a fizetést. Mondta, hogy 15 perc s elintézi.
Majd jött is, hogy leírja a nevünket helyesen, (mert habár alkalmazott, nem tudta). Majd kezünkbe nyomja a borítékot, épp ebédelni készültünk.
Felnyitjuk, nézzük, egyikünknek sem annyi amennyi kéne legyen. Mindkettőnknek, 20órával kevesebb volt kiszámolva. Mentünk is a főnök bácsihoz, szólni neki, hogy nem okés... Mondtuk, hogy mi ennél többet kell kapjunk, és hogy 20 órával kevesebb órát írt fel. Így megkaptuk a jussunk. Mégsem mindegy, hogy 73 óra vagy 93...6.08 fontos órabérrel..Úgy-e?

Ezután már csak a várakozás volt hátra. Vártuk A-t. Mikor megérkezett, beültünk a kocsiba, s köszönés nélkül távoztunk. Az előtt már úgy is elbúcsúztunk a 3 normális embertől akik legalább rendesek voltak velünk. A magyar szakácstól s a barátjától, na meg az angol csajtól aki utánunk jött.

Az út hazáig kb 5 óra volt. Elgondoltam, te szegény tesókám guttát kaptál volna. Főleg, hogy ott fent, amíg elhagyod a Lake District-et, elég szerpentines, meg dimbes-dombos.
Mikor megérkeztünk A. csinált nekünk vacsit, együtt megvacsiztunk, kicsit beszélhettünk, kacagtunk, majd ennyi.

Tegnap A. ment dolgozni, mi meg miután felkeltünk, reggeli, fürdés, elmentünk Oxfordba elintézni a pappírokat a bankba, és vásárolni. Ugyanis úgy egyeztünk meg A.-val, hogy a reggelinket, meg ebédünket mi álljuk saját magunknak, s azért ő ne aggódjon.
Először a bankba mentünk, Megváltoztattam a címem ide, hogy kedves ex host au pair apuci, ne kelljen megint vissza küldje, ha megy valami levél neki, mint legutóbb.
Kicsit sétáltunk majd elmentünk az első nagy felnőttes bevásárló utunkra. csomagokkal megrakodva értünk haza valamikor 8 körül. A. készített vacsit, majd elvitt egyet megmutatni, hogy mi hol van a környéken.

Sutton Courtenay, egy falu, tehát itt sok nincs elméletileg. Viszont itt van egy busz távolságra Abingdon meg Didcot aminek vonatállomása is van. Oxford két busz távolságnyira van tőlünk, tehát oda gyakran nem tervezünk bemenni, de azért jó tudni, hogy ott van nekünk, ha kell.
Tegnap mindketten a bőgés határán voltunk, mikor végre beérkeztünk a szeretett Oxfordunkba. Mondtam is E. -nak, hogy vasárnap is, mikor jöttünk haza, és kezdtem látni Oxford ismerős tájait, máris rám jött a bőgés. Pont olyan érzés, mint mikor haza megyek, és kezdem látni az ismerős tájakat, és előjönnek SzGy fényei. :)

ps: Olyan "jó" érzés volt a banki pappíron x-et tenni oda, hogy "munkanélküli" xD Ilyen sem volt még..