Mai szar nap

Ma már a húsokon dolgoztam. Nem ment egyáltalán, mert én nem tudok arra is figyelni, hogy csináljam a szandwichet és közbe a customert kérdezzem mi kell, sőt a következő rendelést is vegyem fel egybe. Nem megy. A hülye Manager csaj meg rám is szól,. többször is, s jól leszid a customerek előtt. Idegesít hogy ő is csak 22 és mégis ugy csinál mintha lenne joga így beszélni velem. Neki 5 éves tapasztalata van, jó hogy neki mér egyszerűen könnyen megy, de nekem még nem. Nem tudom azt a rohadt kenyeret 45 fokos szögbe tökéletesen ketté vágni, miközben kérem mit tegyek bele, és hogy sajt meg pirítva-e. Egyszerűen dög nehéz megjegyezni, hogy milyen kenyér, mekkora, mi kell bele, s hogyan.

Szaaaar! nem tudom minek kellett a első napra egyből bedobni a mély vízbe, hogy időm se legyen megszokni hogy csináljam mert egyszerre 20 ember van legalább az üzletbe. faszom..az


Majd munka után bementem a 99 p store ba, ahol a manager csaj csakis indiai, és mindenki más, és hát növésre még nálam is kisebb s vékony, s angolul sem tud..de ő lenne az én főnököm. De jó! Majd közli, hogy 1-2 hét s ha nem tetszek mehetek..s mondom, hát hadd jöjjek be legalább egy próba napra, s ha nem tetszik, akkor nem mondok fel potyára a subwaybe, de ő ezt sem érti, mert bunkó, s angolul sem tud, de a lényeg hogy MANAGER! ez a lényeg...


KURVÁRA ELEGEM VAN EZ EGÉSZBŐL! egyáltalán nem látom hogy lesz nekem valaha is munkám, lakásom, életem!
Jelenleg nem látok semmi kiutat innen, csak érzem megyek bele a süllyesztő gödörbe egyre jobban. Ilyenkor jön, hogy azt mondjam, vissza megyek au pair-nek, akármennyire gyűlölöm a kölyköket...

Minek ennyire szenvedni ha úgy is meghalunk a végén? Semmi értelme az egészet végig csinálni akkor, hagyjuk a dögbe. Annyira értelmetlen az élet. Iskola, munka, család, s megdöglünk. Akkor minek?????