Ezen a héten!

Végre haza megyek s látlak titteket kedves-tetves családom!
Már nagyon várom, hogy megszorítgassalak tüktöket!
Végre eljött ez a hét is....


Ma van E utolsó napja a Szabóvajban. Mindketten aggódunk, hogyan lesz a jövőnkkel és hogy mászunk valaha is ki ebből a süket au pair meg szállodai munkákból. Még nem beszéltünk erről konkrétan, de szerintem ő nem tudja, hogy én semmi képen sem akarok majd újra összeköltözni  s együtt munkát keresni. Mi ketten nem találunk egyáltalán. Ő elkényeztetett és még be sem látja, én meg ezt nem tudom elviselni. S azt sem, hogy valaki állandóan parancsolgasson nekem ...anyám nem parancsolgatott ennyit 22 év alatt...

Még nem tudjuk azt sem, hogy vajon A-nak mennyit kell fizessünk azért hogy itt lehettünk nála.
Majd holnap megkérdjük, hogy most fizessünk mielőtt elmegyünk, vagy majd csak januárba mikor végleg elmegyünk innen. Remélhetőleg januárban hamar kapunk munkát, és kb egyszerre, hogy egyikünknek sem keljen ezzel az emberrel együtt maradni kettesbe sokáig. Persze E azt gondolja, nekem könnyű, mert engem ismer s éngem biztos szívesebben eltűrne itt..s a régi mese...hogy most is NEKI a legszarabb az egész világon. Erről órákig tudnék írni...De kár pazarolni az időt rá...