Nagyon várom már vége legyen ennek az egésznek itt.
Sajnos nem ilyennek képzeltem el, és nem hittem, hogy a legnagyobb problémát E fogja okozni.
Annyira kiszívja ez az együtt élés minden energiámat, és úgy érzem, teljesen ráment a barátságunkra. Rossz a tudat, hogy inkább ülök egyedül a hideg nappaliba lent, mint vele egy légtérbe.
Az örökös kényszeres szipákolás, köhögés, orrfújás...kb az őrületbe kergetett már.
Az állandó billenyűzet csapkodás, hogy állandóan MINDENT egyszerre kell csinálni, hogy nem hunyhatom le a szemem napközbe, az nélkül hogy megjegyezné: na alszol? Reggel amint halom felébred, rögtön fel kell üljek, mert hiába vagyok fenn, de még szeretnék fekve maradni, már kötekedik hogy na jó sokáig aludtál ma. Állandóan érzem, ha nem csinálok valamit olyan ütembe ahogy ő jónak látja, már jön is a kritizálás, a lenézés a csúfondároskodás. Az a b....ot három év ami köztönk van, az neki szerinte jogot ad arra, hogy nekem dirigáljon és amikor vissza szolok, látom a szemébe, hogy elvárná, h én ne szóljak neki vissza, mert ő a nagyobb..
Lassan magázni kellene.
Nem ehetek akkor amikor akarok, ahogy akarok, mert néz, bambul. Nem csinálhatok a szobába semmit, mert bambul, hogy mit csinálok s miért. Állandóan nekem kell hozzá alkalmazkodni.
Már az sem érdekel, ha véletlenül rátalál erre a blogra, legalább megtudja mit gondolok róla. Kurvára meguntam, hogy állandóan gülüszemekkel figyel, állandóan itélkezik felettem és úgy csinál mintha én egy erkölcstelen disznó lennék.
Bocs kis prüd, sznob kisasszony, de éngem nem hintón hordoztak mint téged, s nem is etettek ezüstálcáról sem. Ő a leg elkényeztetetteb lény akit valaha is láttam. Soha senkivel nem találkoztam, akinek ennyi mindene meglenne mint neki, mégis ő az első aki panaszkodik, ha egy hajaszálla gőrbül.
Átkozom a napot amikor bármi személyeset is elmondtam neki magamról, és amikor összeköltöztem vele!
remélem nagyon hamar vége lesz már ennek a rémálomnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése