Jelenleg itt tartok:

Ma írtam az egyik amerikai au pair ügynökségnek, hogy van-e esélyem jogsi nélkül kimenni oda. Nos, hát azt írta vissza a pasi, hogy elég nehéz lenne. Nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom úgy próbálni, ha szinte esélytelen. Úgy nem szívesen fektetem bele a pénzt. Az oké, hogy csak akkor kell fizetni, ha már van a család, de viszont az előtt már meg kell legyenek az orvosi pappírok s minden..ami csak úgy pénzbe kerülne. Elég nehéz most így, mert én tényleg szívesen mennék. Ha még egyszer au pair leszek már, akkor jó lenne, ha legalább lenne egy pozitív oldala, látni egy új országot.

Így nem marad más hátra, de akkor Angliába kell legyek au pair ezek szerint. Az sem rossz, de jobban örvendtem volna egy újabb kihívásnak. Na mindegy, egyelőre szünetel ez a téma. Annak semmi haszna, hogy gyorsan letenni a vizsgát, mert hiába van vizsga meg ha semmi tapasztalat. Szerintem az épp olyan esélytelen lenne, mint most.

A heti beosztásunk a Subwaybe, siralmas. Én legközelebb szombaton megyek 12-3-ig, majd kedden 12-3-ig. :S E. Pl olyan szerencsés, hogy legutóbb múlt szombaton volt, és legközelebb pénteken megy.

Nekem az elmúlt héten mindössze 4 órám volt, neki meg 8. Hát azért az a 4 óra is számít már pluszba. Szinte alig éri meg már oda bemenni. Épp, hogy fedezi a busz költségeket.

Nagyon jó lenne ha a CAB nál mehetnék önkéntesnek. Be akartam vinni már ezen a héten a jelentkezési lapom, h ne legyen annyira megkésve a kezdésem, ha egyáltalán kezdhetek..de sajnos mivel csak szombaton megyek Didcotba, így nem tudom bevinni a héten, pedig azt írtam A.P nek, hogy a héten beviszem már. Így sajnos nem tudom, és mivel csak kedden megyek majd azután, így azon a héten biztos nem tudnék kezdeni. Ahh a francba. Pedig ha kezdhetek minél hamarabb kéne, hogy minél több tapasztalatom lehessen. :S

Félek, hogy mire elintézem az összes szart ami ezzel jár, arra már súroljuk Novembert, és akkor alig lesz már 1-1,5 hónap, hogy mehetek oda. Pedig az olyas fajta tapasztalat jól jön a továbbiakban. Habár mér kitudja. Már komolyan nem értek semmit. Már nem tudom, hogy mi vezetne tovább, és előbbre az életbe.

Úgy érzem csap kapkodok a kötelek után amik lógnak, és állandóan kicsúsznak a kezemből, vagy ha nem akkor kiderül róluk, hogy túl rövidek voltak, vagy túl gyengék, hogy megkapaszkodjak bennük.

Tudom, hogy au pairnek menni is csak menekülés az élet elől. Mert egyszerűen baszott félelmetes, hogy bumm nagy lettél s állj meg a lábadon. És igen én erős, kemény, szívós leány vagyok...de meddig?

Kár, hogy a régi blogomból kitöröltem pár bejegyzést, pedig most jó lett volna átolvasni.

Nézzük a jó oldalát. Ha au pair leszek újra, akkor újra lesz költő pénzem, és nem kell szálláson, kaján aggódjak. Ha au pair leszek újra, akkor úgy leszek au pair, hogy élvezzem is. Talán ez valójában nem kudarc kezdete, hanem egy lehetőség hogy jobban csináljam.

Szeretnék ha már au pair leszek, mint ez előtt is említettem valami tanfolyamra járni ha lehetne. Persze mindenképp Nagyváros közelében vagy nagyvárosban akarok maradni, és reptér távolságban. Szörnyű ha mikor menned kell haza, akkor sosem tudod, hogy jutsz el legalább a reptérig is.

Jelenleg úgy látom, hogy haza megyek Karácsonyra, és maradok, amíg  megkapom azt a baszott magyar állampolgárságot. Remélhetőleg addigra megjönne az a kék kártya is..de kitudja. Időközben meg családot keresek...ajh...ha most nem kéne az a magyar állampolgárság, vagy legalább nem pont most év vége-év elején lenne az eskü, akkor már most nézhetnénk családokat januári kezdéssel.

Angliában családot kapok. Ennyi tapasztalattal, és ilyen angollal nem lehet gond. Remélhetőleg.

És ha inden így marad, és au pair kell legyek még egyszer...akkor FUCK THIS SHIT  és úgy töltöm el azt az egy évet vagy mennyit, mintha milliomos lennék. Mert ha mindig arra várok, hogy gazdag legyek, s végre költhessem a pénzt nyugodtan amiért megdolgoztam...akkor lehet sosem élhetek úgy ahogy én szeretnék. Az is lehet itt mind spórolok, s kínlódok egy jobb életért, s holnap elcsap egy űrhajó vagy egy helikopter...vagy ilyesmi. S akkor mit ért nap végén az, hogy nem vettem meg azt az egy tábla csokit meg, hogy majd ne kelljen éhezzek a későbbiekben?

Au pair voltam, és az helyett hogy utazgattam volna mindenfelé, meg shoppppppingoltam volna, ahogy egyesek mondják, én spóroltam, és sajnáltam magamtól a pénzt. Kurvára bánom. Mert a legboldogabb akkor voltam, amikor néha utaztam és megnéztem valami szépet. Mi értelme van egy másik országba lakni, ha nem is látom?