HÉT 11

Hétfőn besétáltam Abindonba. Már rég készültem erre az útra. 1 óra volt oda a séta, vissza felé kb 45 perc alatt itthon voltam. Könnyebb haza fele az út mindig, mindig rövidebb.

Abingdonba, mentem a könyvtárba, kivettem 3 könyvet, majd elmentem egy munkaközvetítő céghez, és kértem tőlük tanácsot. Adtak valamiféle jelentkezési lapot.

Közbe kaptam egy emailt egy Oxfordi Hosteltől, ahova jelentkeztem, hogy behívnak interjúra.

Mikor haza értem hívott app A. hogy a cég akar velem interjút csütörtökön.

Kedden besétáltam Milton Parkba, hogy nézzem meg hova kell menjek interjúra Csütin, majd bementem Oxfordba busszal. Így olcsóbb is volt bemenni, szal máskor is onnan megyek majd ha még megyek. Taliztam G.val az interjú előtt, ami jó volt, legalább kicsit lazítottam is. Majd mentem az interjúra. Hát, nem volt sikeres, mert nem voltak képesek rendesen meghirdetni az állást, és fére vezető volt...Na mindegy. Nem igazán tetszett volna amúgy sem. Elég leszakadt hely volt. Fiatal szálló...szal el lehet képzelni.

Szerdán készültem egész nap az interjúra. Nap végére már a fejem esett le úgy fájt.

Csütin, 9 re bementem Milton Parkba, és megvolt az interjú. Kár volt ennyire félni, mert tök egyszerű volt, és mindkét nő akivel beszéltem kedves, barátságos volt.

Elég pozitivnak tűnt minden, szal reménykedek nagyon, hogy kapok végre választ.

Úgy volt küldenek valamiféle kérdőív lapot, hogy mérjék fel a munkához való viszonyomat. Persze még nem küldték el. Angolok. Pedig azt mondták sietnek, h minél hamarabb kezdhessek ha úgy van...Na ez a sietés Angliába.

Pénteken, nem csináltam semmit. Pihentem végre. Fárasztó hetem volt, még akkor is ha egyesek szerint én nem lehetek fáradt és kellett volna menjek önkénteskedni pénteken, hogy ne üljek itthon...Na mindegy!

Szombaton semmi említésre való nem történt. Ugyan úgy vasárnap sem.

Sokat gondolkodok a jövőn, többet mint kellene. Unalmas, hogy a végén a gondolat mindig ugyan oda vezet. Sehova. Ha itt vagyok, az otthon hiányzik, de ha otthon lennék az itteni szabadság hiányozna. Meg a megélhetés is jobb, ha az ember végre kap munkát...

Fuck this shit!

Hét 10.

Nos, a hetem elég sok kétség közt telt el.
Nagyon sokat sírtam és szenvedtem az bizonytalanságba.
Úgy-e hétfőn még a családnál voltam, kedden utaztam vissza.
Szerdán volt a telefonos interjúm az app céggel. Úgy éreztem jól sikerült, mert a nő azt mondta, várja, h talizzunk és értesít mikor.
Csütin és pénteken semmi nem történt. Vártam, hogy teljen az idő. Szombaton A. bevitt Abingdonba, a könyvtárba voltunk. Majd a délután nehezen telt el.
Vasárnap A. elvitt egyet a Vale of White Horse -hoz, szerinte hegy volt, szerintem kb domb.
Összességbe a hét szar volt. Nagyon közel voltam, hogy feladjam.
A remény él bennem...

9. Hét,kicsit megkézve.

A család egy hét után elúszott, vele a munkám, a bevételem, a reményem és ezzel PONTOT tettem az au pairségre. Soha többé nem leszek au pair.

Írni sem akarok róla, h mennyire megszívtam. Ezen nincs amit köbözni. A lényeg az, akik szeretnek, s akiket érdekeltem, velem voltak és mellém álltak, akik meg szartak rám, azok mindig szarni is fognak. :S

Mik a tervek?

Minek írnám ide le? Akit érdekel, az tudja, vagy megkérdi.

Most nagyon haragszom RÁD, és te tudod a legjobban, hogy miért.

"Az idő mindent megold, ez jut mindig eszünkbe, de NEM,  ő sem cselekedhet helyetted, akkor tetted jól, ha sorsod kezedbe vetted."

2. nap

Ma reggel fél 8 kor kezdtem. Úgy néz ki mindig ekkor fogok.

A kisfiu már a konyhába volt, megterítette az asztalt nekünk reggelire. Jó volt látni azért, hogy gondoskodó, és nem csak magára gondol, hanem rám és a kislányra is. Tetszik, h minden reggel már az egyenruhájukba jönnek le, és nem nekem kell nógassam őket.  Reggeli után egyet idétlenkedtek, éngem meg zavart, h nem tok határozottabb lenni, h leállítsam őket. Nem azért akarom leállítani, mert sztem baj van azzal ha játszanak, csak mert tom, h a szülök ezt nem éngednék meg...Nem szeretném ha kihasználnák azt h nincsenek ott a szülők s akkor lehet mindent csinálni.

Majd O gyakorolt a zongorán. Jött le G és leordította a fejét, minden ok nélkül. Nem szólhattam bele, pedig jött h megmondjam, h már bocs O gyakorolt eleget, és éppen csak mutatta nekem hogy milyen hangokat lehet csin a zongorával. Persze hiába próbálta O magyarázni neki, nem érdekelte, csak ordított.

Majd elvittük őket a suliba. Haza jöttünk, egyet portalanítottam a gyerekek szobájába és a lépcsőket.

Fél 4-től újra munkának láttam, habár ha őket kérded nem volt munka, mert csak ültem és figyeltem. Fél 7 kor ki KELLETT velük menjek judo-t nézni, ami tartott fél 9 ig! Jaj DE EZ SEM MUNKA, HISZ CSAK ÜLTEM! Nem számít h az ÉN szabadidőmből ment. Így ma is 7 órtá dolgoztam, de sebaj!

Haza jöttünk, apukának köszöntem, ő vissza sem köszönt, még csak rám sem nézett..

Fogtam magam s bejöttem a szobámba és azóta sírok.

Első nap

Ma fél 8 kor kezdtem a családnál. Nehéz volt kicsit felkelni, mivel éjjel szarul aludtam a hűlés miatt.

Fél 9 ig sokat nem csináltam, csak ültem a gyerekekkel. Majd, jött le az anyuka, és elvitt minket a suliba. Kocsival fogja őket hordozni, és nem én kell vigyem, de azért ma megmutatta. Majd haza jöttünk, és neki is állhattam vasalni. 2 és fél órát vasaltam..laza.. még a zoknikat, bugyikat is ki kell itt vasalni. Érdekes, nem tudtam ez fontos része az életnek. Miközben vasaltam, arra gondoltam milyen szerencsések, hogy van idejük ilyen  hülyeségekkel foglalkozni. Áh, bocs...nincs..azért csinálom én. De akkor is...szeretném ha a legnagyobb bajom az lenne, hogy nem jól van kivasalva a zoknim és kényelmetlen. Ollé.

4 kor haza jöttek a suliból, és ujra munkába álltam, egészen este 8 ig. Kb a gutta ütögetett, hogy nem csak hogy több mint 5-6 órát dolgoztam, de még nem is fejeztem 7 kor be ahogy ígérve volt.

Az oké, h jóformán semmit sem csináltam, csak ott voltam..de akkor sem igazságos, hogy ma 7-5 órát dolgoztam..:S Ez mindig így lesz? 

Anyukával pár szót váltottunk, akkor megemlítette, h lesznek rövidebb napok...s azt is megemlítette, hogy a mai nap könnyű volt, mert semmit sem csináltam. Nahát...nem is tudtam!

Én fektettem le a gyereket is, míg anyuka dolgozott, apuka a kislányt vitte valami nyavajára..:S

Majd apuka kérdezte milyen napom volt, azt mertem mondani hosszu, és azóta is hallom.

Ámen...

Ja és hiába szeretnék én hamarabb enni, TILOS, nekem kötelezően velük kell egyek este 9 -10 kor.

Hét 8.

A héten két dolgot is megkaptam amire vártam. Az egyik a lakcímkártyám másik meg a kék kártyám a Home Office-tól. Nagyon örvendtem mindkettőnek.

Pénteken utoljára voltam a charity shop-ba, ahol nagyon jól telt. Jól esett látni, h hiányozni fogok nekik. Szerettek ott engem. Mondták ha jövök, látogassam meg őket mindenképpen. Kaptam 5 fontért egy közepes méretű bőröndöt, pont akkorát amekkora kellett. Csuda jó, mert rendes üzletbe legalább 15 font lett volna. Minimum...:D Szerencsé vagyok.

Szombaton találkoztam E vel és G vel. Úgy volt 1 re jönnek be,  majd végül 3 ra értek be. Így csak kb 1 óránk volt együtt és már mentek is haza. A busz amivel jöttem volna haza, lerobbant..és egy órát kuksoltam a buszon.

Mikor haza érten, az a hír várt, h Bogyó cicám beteg és műtik. Kb darabokra hulltam szét. Állandóan sírtam. A. vigasztalt. Egész éjjel 4 órát aludtam azt sem mélyen. Éjjel 4 kor felébredtem és vártam teljen az idő, legyen reggel otthon és írjanak hazulról, hogy mi van Bogyóval. Mind ez mellett keményen meghűltem, így kb fulladtam meg. 

Vasárnap reggel kaptam az üzit, hogy jól van Bogyóka és a doki szerint rendbe jön már. Megkönnyebbültem.

Délbe A bevitt Didcotba, ahol vettem gyógyszert, mert elfelejtettem Szombaton. Haza jöttünk, megebédeltünk, és vártam teljen az idő.

4 után indultunk el Hatfieldbe, ahol az új host családom várt rám.

Egész könnyen megkaptuk a házat, ami mellesleg hatalmas.

Kedvesen fogadtak, ami majd szépen lassan el is múlt..mert ahogy A kitette a lábát a házból, kb a szülők úgy beszéltek velem mintha fogyatékos lennék..:S Nem akarok rossz hatást kelteni róluk..de igazán hiányoltam azt, hogy érdeklődjenek felőlem és érezzem, h szeretettel fogadtak, mintsem hogy egyből neki állt anyuka szöktetni, h menjek nézzem hogy kell fürdetni a gyerekeket.

Mit számított, h a szombati éjszaka után kb estem össze a fáradtságtól, plusz még jól meg is vagyok hűlve. "Majd kicsomagolsz később, most kell tanulj" hangzott el az ige és máris úton voltam felfele nézni, ahogy fürdeti a gyerekeket és készíti lefektetni..

Majd vacsoráztunk, közbe hozzám sem szóltak jóformán. De ne is csodálkozzak, mert egymáshoz sem, kb anyuka és apuka utálja egymást abból amit eddig láttam, és a gyereket dísznek tartják.

Anyuka munka mániás, állandóan dolgozik, apuka is. A családjaikkal nem tartják szinte egyáltalán a kapcsolatot.. 

Említette apuka, hogy ők vagyis mi 3 an későn fogunk enni, 8 után..de én meg is mondtam, h az nekem nem oké, és valószínű inkább a gyerekkel ennék. Köszi, nincs kedvem dolgozni 7-ig, majd segíteni megteríteni, vacsit csinálni, enni, majd elmosogatni s elpakolni s minden nap 9 kor végezni. Gondolom ha családtag vagyok, akkor jogom van ehhez, habár apuka tegnap megemlítette, h nem szeretné h azt higgyem ez egy hotel. Na me.

A szobám az amúgy szép és jó. Van elég hely ahova a ruháimat tegyem és jó meleg is a szoba. Nem mellesleg van végre korlátlan netem..:D

A ház tényleg nagyon nagy. Anyuka rendelője is a házban van...remélem azt is nem én takarítom majd.

9 körül bejöttem a szobámba, kicsit tettem vettem, majd ágyba. Sajnos éjjel megébredtem arra h kb halok meg olyan szarul vok a  hűléstől..