CAB

Nos, ma voltam bent a CAB-nál. Beszéltem A.P. vel és azt mondta, hogy nekik hétfőn 1-4 meg pénteken 1-4 közt lenne szükségük ott Didcotba valakire. Ki kell töltsek valami pappírokat, majd vissza vinni neki.
Jó lenne ha sikerülne, mert habár nem fizetős, jól jönne tapasztalatként. A sbuwaybe meg úgy is azt mondták vállalhatunk mellettük munkát, és ők flexibilisek lesznek.
Amúgy ma 12-2 ig voltam 3 helyett, mert nem voltak sokan. Megismerkedtem J. vel (lengyel csaj) hát szerintem elég sapka..na mindegy.
Egyelőre nem tudom mikor kell még menni a héten, majd holnap kel felhívni őket. A fizetésről egyelőre semmi hír.

D. írta, hogy kaptak egy okiratot az eskütételkor, ami bizonyítja, hogy magyar állampolgár vagy. De még azóta sem kapta meg a keresztlevelet...Na meglátjuk mi lesz majd velünk..

Ötletek

Néha nap olyan negatívan látok mindent. Pl mostanában állandóan. Elfeledkeztem a B tervről. Pedig úgy indultam ennek az egész nagy munkavállalásnak, lakás bérlésnek, hogy ha nem jön össze, akkor előveszem a B tervet. Vagyis, hogy au pair leszek megint. Mostanában nagyon ezt fontolgatom. Valahogy megoldani, h újra az legyek. Akkor legalább lenne valamiféle szabadságom az életbe, és akaratom. Így nincs. Így még annyi keresetem sincs, hogy legalább megéngedhessem magamnak, hogy újra táncolni menjek. Mikor tegnap A. Ment party-ra, annyira irigyeltem, Annyira mentem volna vele. És valószínű ha nem lennék lelkileg haragba azzal a csapattal, mentem volna is. De vannak dolgok amiket nem tok lenyelni, s nem is fogok..valószínűleg soha.

Lényeg ami lényeg, legszívesebben ügynökséggel mennék, és lennék au pair. Akkor legalább lenne egy halvány esély, hogy a család nem tartozik a Maffiába vagy valami..Lenne több esély arra, hogy nem leszek kihasználva. Persze, ez hülyeség. Én voltam már au pair ügynökség által, és kb szart sem ért. Kb szarabb helyzetben voltam, mint az nélkül másodszor. De legalább az apuka nem kérdezte meg hogy nem-e szeretném mélyíteni a kapcsolatunkat, mint P. (lehet nem is mondtam neked ezt anyuka?!)

Egyszerűen borzasztóan hiányzik az, hogy még egy kicsit gondtalan legyek. Ha még egyszer au pair lehetnék, nem spórolnék annyit a pénzen mint első két alkalommal. Ha még egyszer au pair lehetnék, akkor nem maradnék csak azért a házba, az helyett hogy utaznék...csak azért hogy ne fogyjon el a pénz. Ha még egyszer au pair lehetnék, megvenném azt a tábla csokit, ha kívánom. Nem spórolnék.

Igen, mindennek van egy célja s értelme az életbe. Egy jü kis tanulságg mindenből levonható egy idő után. Pl most levonhatom, hogy lett volna alkalmam boldog lenni, míg au pair voltam. Boldog és gondtalan. Helyette én azt választottam, hogy aggódjak a jövömen, és panaszkodjak a jelenemre. Ha akkor tudom, hogy lesz egy olyan időszak is, amikor hozzá képest az au pair élet csodásnak tűnik, akkor élveztem volna...és nem szomorkodtam volna állandóan. Most meg ha arra gondolok, hogy lehet ezt az időszakot is kéne élvezzem, mert lehet jön egy ennél szarabb is...hát mit mondjak? Akkor élvezzem ezt is, igaz? Már így is rohadt szerencsés voltam, hogy van egy olyan barátom mint A. Mert ha ő nem lenne, akkor most ln nem tudnám hol lennék...hol laknék??

Szívesen vissza mennék jelenleg au pair-nek. Akár csak fél évre is. Csak azért, hogy még egy kicsit élvezhessem a gondtalanságot.

A hajó munka nekem nem hiszem menne...ha tudnám annyit keresnék vele ami elegendő otthon egy garzonra, még igen..de így? Kevesebbet keresnék, mint itt minimál bért kapnék egy hónap alatt...Pedig azok a tájak nagyon vonzanak. Én nem tudok egy helyben lakni. Nekem muszáj tájakat látni, s új embereket megismerni. Milyen munka való nekem akkor? Ki tudja a választ?

Néha legszívesebben venném az összegyűjtött pénzem, és mind elkölteném, mind elutazgatnám, és bejárnék gyönyörű tájakat. Néha elmennék au pair-nek egy új országba...Éngem annyira vonz az új. Nekem nem megy a letelepedés.  Szívesen mennék  USA-ba au pair-nek. Ha nem kéne az a hülye jogsi oda...akkor már most jelentkeznék. Nekem muszáj lássak új országokat. Mit csináljak??

Mennék Spanyolba is au pair nek, de ott olyan dög meleg van, én azt nem bírnám. Na meg ott jóval kevesebb az au pair fizetés..:S Nem tom...

Tegnap, felhívtak a CAB-tól. (Citizen Advice Bureau) Hétfőn be kell menjek, és akkor megbeszéljük a dolgokat. Ugyan is jelentkeztem oda, önkéntes titkári munkára. Persze ezért fizetést nem kapnék, de tapasztalatnak milyen jó is lenne. Persze ez még attól függ kb miből is állna ott a munka, milyen napokon, és hogyan. Azt már tudom, hogy Walingford-ba lenne ha jól emlékszem, és talán keddenként....de nem vagyok biztos benne. Azt viszont tudom, hogy az utazás fizetve lenne nekem általuk. J Igen, elvállalnám ezt mivel, hogy ha úgy sem kerül semmibe, a Subwaybe meg úgy is csak heti 8 órát ha kapok, akkor 1 napot tudnék szánni erre az önkéntes munkára, főleg ha azt mondják, hogy hasznát venném ennek a titkári tapasztaltnak. J

Még egy valami amire gondoltam. Arra gondoltam, talán ha au pair lennék újra, akkor csinálnék szívesen valami tanfolyamot. Valami marketing, vagy könyvelés tanfolyamot. Valamit, aminek hasznát venném. Végül is akkor lenne pénzem rá. Időm is annyi lenne, mert elméletileg a család köteles időt adni, hogy járhassak angol tanfolyamra. Persze én nem arra járnék..arra nekem már nincs szükségem...viszont egy másik tanfolyam jól jönne. Főleg ha kapok diplomát róla, akkor az már lehet használható lenne.

Ki mit gondol az ötleteimről?

Ohh, annyira nem tudom...

Igazán nem tudom érdemes-e bevállalni a hajós munkát. Hogy mennyi év alatt lehetne annyit keresni vele, hogy otthon lakást lehessen belőle venni...s ilyenek. Próbálok utána érdeklődi a neten, de nem járok sok sikerrel...
Ha pl nem sokkal keresnék többet vele, mint itt Au pair-ként, akkor nem hiszem bevallanám. Nem mindegy, hogy napi 5 órára, meg heti 5 napra kapsz hónaponta 400 fontot, vagy napi 12 órára, heti 7 napra hónaponta kapsz 700 fontot...igen tudom az majdnem a duplája..de megéri?
Jézus de nehéz dönteni..

Ma a munka amúgy jó volt. Nekem nem kellett túlórázzak. E pl tegnap 2 órát túlórázott..

Unom az egészet...ki akarok szállni..:S

Gondolatok a parton...

Nos, egyelőre így állunk.

November végéig keresek munkát, s ha akkor nincs,, akkor újra neki lendülök az au pair-ségnek. Na nem azért, mert hú de nagy kedvem van gyerekekkel lenni, de hát, jelenleg nem látok esélyt arra, hogy lesz rendes munka.

Annyira belefáradtam már abba, hogy semmi biztos nincs fölöttem. Nem tudom meddig lesz munkám a Subway-be, hogy mennyi fizetést kapok, és mikor egyáltalán. Még így is hogy másnál lakunk ingyen, nagyon sok volt Szeptemberre a kiadásom, pedig "csak" reggelit s ebédet kellett állni magamnak. Na meg az utazást Didcot-ba, meg ilyenek, ami máris rengetegbe kerül. Ha most albérletbe laknánk, tuti nem tudnám magamat fenntartani hosszútávon.

Az van, hogy én már Januárba mikor erről beszéltünk, h akarnánk bérelni, s munkát kapni itt....hármunk közül én voltam az egyetlen,a ki egyből kijelentette: bérelni kurva drága lesz, és munkát nem fogunk egyből kapni. Persze le voltam hurrogva. Persze, hogy igazam volt. De hát sokat számít ki honnan jön, és mennyi szarral nézett már szembe, ahhoz hogy tudja, a kerítés nincs kolbászból. Végül egyikünk nem jött, így ketten maradtunk.

Tegnap az asztalnál ülve, megkérdeztem: "E. hogy lesz?"

A válasz egyértelműnek tűnt.  Ő is azt tervezte, hogy Novemberig keres, majd újra ópernek áll be. Én azt már tudom, hogy ha ő meggondolja magát, még akkor is azt fogom dönteni majd Novemberbe, amit én helyesnek látok. Nem látom értelmét már annak, hogy egymást lekössük, és hátráltassuk. Egyszer úgy is szétmegy az életünk, szal miért nem most? Így már lassan a barátságunk sínyli a sok feszültséget amit a körülöttünk lévő élet okoz....na meg a rengeteg sok különbség ami kettőnk közt van...különbség aközött, ahogy felnőttünk.

Még az is megfordult a fejembe, lehet elmennék hajóra dolgozni. Tudom nehéz meló...de abból nekem már volt tapasztalatom. Kéne róla sok infót összegyűjtsek...Legalább tudom, hogy azzal a melóval, lehetne pénzt gyűjteni. Legalább is gondolom.

Még az is megfordult a fejembe, mennék más országba au pair-nek. De kitudja...

Egyelőre semmi sem biztos, és nincs eldöntve. Minden attól függ az elkövetkező 2 hónapban, hogy alakul az életem, a munkám.

Ha így marad, akkor valószínű december végén haza mennék, maradnék amíg megkapom azt a rohadt magyar állampolgárságit, és akkor majd vissza jönnék au pair-nek talán, és csinálnám úgy kb július közepéig...

De hát itt minden csak elmélet egyelőre...

Sajnos nagyon nehéz tudni, melyik a helyes út...

Nem jól..

Nem vagyok elragadtatva.
Elegem van mindenből, főleg a bizonytalanságból. Állandó félelembe élni, hogy mi lesz az életemmel, és mikor érek biztos talajra. Az őrületbe kerget ez. De főleg az kerít az őrületbe, hogy állandóan úgy érzem el vagyok nyomva. Nincs szavam. Soha. Utálok állandóan igazodni másokhoz, és mindig én lenni az aki hallgat, aki tűr. Mert nekem mindig muszáj alászolgálj, úgy néz ki.
Meguntam állandóan úgy élni, h figyeljem ki ítél el s miért. Már az sem tudom lassan ki voltam én valaha, annyira megfeledkeztem a tettetésbe. Állandóan csak megfelelni, s alkalmazkodni.
Bassza meg az életet az úristen, hogy az!

Szokásos mese...

Nos, a szokásos mese.
Ma E. 11 túl dolgozott 2-ig, én meg 12-2-ig. Mire bementem E. már eléggé ki volt akadva, mert S. baszogatta, hogy lassú.
Majd éngem baszogatott, mert azt mertem mondani, hogy "italian" sandwich a "spicy italian" helyett. Szerintem egy és ugyan az. Mindegy.

Ott volt J. is,. aki az egyik főnök. Behívott a hátsó konyhába. Innen már tudtam a mesét.
Kérdezte mennyi órát akarnánk mi, mert most csak part-time van., és az nem lesz több, mint heti 8 óra, ami tudja, hogy kevés, és mit szeretnénk? Mondtam, hogy mi akarnánk egy másik part-time munkát is. Mondta az jó lenne, mert akkor az levenné a terhet róluk. Szívesen írnak majd referenciát rólunk ha kell. Ó de remek!
Egyszóval, finoman csomagolva, nem kellünk igazán. Persze nem tettek ki vagy valami, csak mondták, hogy kevés óránk lenne egyelőre csak s talán néha lenne több,a mi valószínű nem a legjobb nekünk. Hát nem az.
Azt is mondák, ha kapunk, akkor mondjuk meg hogy milyen órákat tudnánk náluk csinálni, s ahhoz igazítják.
Majd még egyszer behív, ezúttal előveszi a "romániai" kártyát...kezdve s végezve, hogy nekem mik a jogaim. Nem az, rendes volt, és nem kötekedett. Csak szar, hogy habár megvan az engedélyem, csak pappírom nincs rajta, amit nekem NEM kötelességem hogy legyen, az miatt mindenhol szopok, mint a kismalac. Így, feketén-fehéren.

Szal, keressük most a másik part-time munkát vagy egy full-time ot...Nem mintha eddig nem azt csináltuk volna.

Ennyi..ebbe a hónapban összesen 27 órácskát dolgoztam. Az mi? Nagy lófasz...éppen fedezte az utazázi költségem meg belepótolt kicsit a kajába...:S

Tesóka, nincs meg neked az a szám, amit régebb annyit halgattunk??
Rapszodik-Hagyjatok
Tudod, "hagyjatok, magamra csak fekszem az ágyon és bánom, hogy miért nem születtem valahol máshol mindentől távol, nem érdekel bárhol" meg valami "holnap majd jobb lesz, a remény él bennem"
Emlékszel? 4 számunk volt tőle meg...Hagyjatok, Kiindulópont, és még 2...

Telnek a napok..

Tegnap előtt mindketten bent voltunk dolgozni. Együtt mentünk, és jöttünk. S. egy csomót pszikálta E.-t.
Én meg mondtam neki, hogy S ilyen. Csak eddig még vele nem izélt...most már kezdte..így látta ő is, hogy igen, ha nagy a tömeg, és stressz éri S-t akkor menekülni kell..

Ma csak én mentem. Jó volt. Csináltam vagy 4 szendvicset mikor megérkeztem, onnantól már csak salátát kellett csináljak. Nem történt semmi különös amúgy...

Annyira fogy a pénz, és egyelőre még fizut nem kaptunk. Eléggé aggódok mi lesz ezzel az egésszel...