Ez nem telt olyan kellemesen, mint az első.
Pont ebédidőre kellett bemenjek, vagyis a legforgalmasabb időzónába. Volt egy helyzet, amikor a manager csaj azt mondja: "menj oda hátra most egy kicsit" (vagyis a hátsó konyhába-mert útban vagy)
Majd azt mondja, mikor előre jövök, hogy azért küldött hátra, mert nem "kiálltam a sorrendemből és ezzel kavarodást okoztam."
Legközelebb törökbúzára térdeltet ha nem csinálok valamit jól?
Kiálltam a soromból, mert nem tudtam, hogy a szandwich ha csak félig kész, akkor is tovább kell passzolni a mellettem állónak, s mondani, hogy mit tegyen még rá. Nekem ez fura.
Mindegy..
Egyik customer (mi az magyarul?) is hülye volt, mert kér majonézt a szandwich-re, majd pufog, hogy sokat raktam. Hát nekem 3 csíkot kell raknom!! Akkor mondja előre, hogy csak kicsit, s akkor rakok egyet!
A másik meg kevés ketchup-ot kér, teszek csak egy csíkot, erre a manager csaj kikapja a kezemből a dobozt, s rányom egy vagonnal. Mondom neki "csak kicsit kért a nő" Én nem tartom helyesnek, hogy a customer előtt szólítgatjuk egymást...
Ahh, pénteken interjú, meg kedden is. Egyikre sincs kedvem menni, mert utálom a felszolgálói munkát...Nem nekem való ez.
2012. szeptember 12., szerda
2012. szeptember 11., kedd
Kétségek, és gondolatok...
Nos,
Ma E. dolgozik a Subway-be. Kíváncsi vagyok, hogy jön haza?! Sírva vagy nevetve?! Egyelőre azt sem tudom, hogy vajon ő is ugyan azok a kihívások elé lesz-e kiállítva, mint én voltam a tegnap vagy sem.
Pénteken állásinterjúra megyünk, Oxfordba. Vicces úgy-e? Most, hogy van kb munkánk, állásinterjúkkal bombáznak. Jövő keddre is van egy, sőt a múlt héten még lett volna egy, csak arra nem tudtunk elmenni valami hülye pappírok miatt. Mindegy.
A lényeg ami a lényeg. E. vel úgy egyeztünk meg, hogy ha majd olyan helyzetbe kerülünk, hogy csak egyikünknek lesz munkája, akkor az a másikat eltartja, és a pénz amit keres, a közösbe megy, anélkül, hogy éreztetné a másikkal, hogy ő kereste a pénzt. Azt tudom, hogy nekem ez menne, ha én lennék aki dolgozik. Én nem éreztetnék semmit.
Ő mondta, hogy "az szar lenne azért hogy amíg egyik dolgozik, a másik ül a seggén".- Ne én pont ettől a hozzáállástó félek. Én nem szeretnék az lenni aki "ül a seggén" és én valószínű ha ő lenne itthon s én dolgoznék, nem azt gondolnám, hogy "ül a seggén" amíg én keményen keresem a pénzt, hanem arra gondolnék, hogy de szar érzés lehet neki, hogy ő az aki el kell legyen tartva. Ugyan akkor, én nem várnám el tőle, hogy akkor bármilyen szar munkát elvállaljon. Fordítva nem vagyok ebbe biztos hisz ő azt mondta "én akkor bármilyen szar munkát elvállalnék" ez alatt én azt értem "tehát fordított esetben elvárom, hogy ha nekem lesz hamarabb munkám, akkor te WC pucolni is, de dolgozni menj" -de lehet én vagyok túl negatív. Minden estere, ha ilyen helyzet lesz, és nekem lesz munkám hamarabb, az a pénz bűntudat keltés nélkül a közösbe megy, és nem várom el tőle, hogy menjen sírgödröt ásni, csak hogy "ne üljön a seggén".
Na mindegy.
Most úgy vagyok, hogy én már nem akarok feltétlenül egy helyen dolgozni. Nem látom értelmét. Ahogy A. is mondta, ha egy helyre vesznek fel, valószínű egyszerre dobnak majd ki, mint legutóbb. Most pénteken lesz ez az interjú, és én tudom, hogy ha nekem ez nem felel meg, akkor én nem fogok bele menni. Nem fogok éjjel 12 kor haza taxizni Oxfordból mert nincs busz. Ebbe egyszerűen nem megyek én bele. Úgy gondolom, hogy ha valamelyikünknek tetszik az az állás, foglalja el, de nem kell a másikat belerángatni abba amit nem akar, vagy elrángatni attól amit akar.
Én pillanatnyilag több munkát látok a neten, ahova csak egy embert keresnek. Valószínű úgy könnyebb lenne kapni munkát. Különben meg, ha nem muszáj, nem akarok ilyen kocsma, meg étterem munkát. Sokkal szívesebben dolgoznék egy kisebb üzletbe, mert annak sokkal több köze van ahhoz a munkához amit a végén akarok csinálni, és az a Marketing, PR. Ha sosem lépek arra az útra, ami elvezethet a végcélomhoz, sosem jutok el oda. Mellékvágányon nem lehet eljutni ahova akarsz, főleg ha az elágazik, még mielőtt oda érne.
E. többször mondja, hogy sosem lesz munkánk ha semmit nem vállalunk el az miatt, hogy nem jó a közlekedés. Én mindig elismétlem, hogy értelmetlen elvállalni valamit s beleloholni, miközben tudod, hogy nem leszel képes csinálni, mert akadályokba ütközöl.
Hogy csinálom-e inkább a Suvbway rész munkát, akkor is ha a busz járat szar, de legalább nincs éjjeli munka vagy egy egész idős munkát ahova a busz járat még szarabb és éjjel nincs buszom haza jönni...hát akkor nekem megfelel a részmunka. A Subway-be legalább nem találkozok büdös alkoholistákkal, nem kell bórt, pezsgőt felnyissak (amit egyébként nem tudok), nem kell ételt kihordjak, és nem kell éjjel zárjak, s haza sétáljak az éjszaka közepén, vagy várjak a buszra éjjel. Én nem szeretném végtagok, s fej nélkül az árokba végezni, sem megerőszakolva.
Egy dolog otthon SZgy.n kisétálni reggel 6 kor az állomásra 1 óra alatt, vagy este 11 kor haza sétálni onnan...egy egészen másik dolog azt megcsinálni itt.
Én igazán nem szeretném azt, hogy ne vállalhassak egy el munkát mert E nem akarja, vagy hogy elkeljen nem ő azt akarja. És fordítva sem szeretném, hogy ő azért vállaljon el valamit mert én akarom, vagy lemondjon róla mert én nem akarom.
Egy kis más téma:
Megfőztük vasárnap első húslevesünk. Finom lett, csak kicsit sok laska volt benne. "én akarok azért laskát enni" szólt E. pont úgy, int annó a rizzsel, mikor megcsináltatott 1 nagy bögrényi rizst kettőnknek (tudom anyu, most fogod a fejed. Kb akkor bögre mint az én vagy tesó kávés csészénk.)
Laskát is megcsináltunk 250 gramot. Én tudtam nem kell, hisz anyus megtanítottad, kb mennyit kell egy személynek, és én azt is tudtam, hogy az ilyesmi megnő, ezért jobb lett volna ha cérna laska nincs, akkor legalább nagyon apró szemű laska...de mi helyette vettünk kb 2 cm nagyságú csokornyakkendő laskát "mert ő azért akar laskát enni, és nem szereti ha kicsike". Persze a végén lett annyi laska, hogy a leves ki sem látszott belőle, és akkorára megnőttek, hogy ketté kellett vágni, hogy ne akadjon a torkodon. El is kacagtuk, hogy majd egy idő után csak megtanul bennem bízni, ha én azt mondom, hogy nem kell kettőnknek egy kiló rizs, laska, makaróni akkor el is hiszi, hogy az megnő, és több lesz mikor megfőtt, mint nyersen. :))
"Mindannyian egy nagy-boldog család leszünk"
Ma E. dolgozik a Subway-be. Kíváncsi vagyok, hogy jön haza?! Sírva vagy nevetve?! Egyelőre azt sem tudom, hogy vajon ő is ugyan azok a kihívások elé lesz-e kiállítva, mint én voltam a tegnap vagy sem.
Pénteken állásinterjúra megyünk, Oxfordba. Vicces úgy-e? Most, hogy van kb munkánk, állásinterjúkkal bombáznak. Jövő keddre is van egy, sőt a múlt héten még lett volna egy, csak arra nem tudtunk elmenni valami hülye pappírok miatt. Mindegy.
A lényeg ami a lényeg. E. vel úgy egyeztünk meg, hogy ha majd olyan helyzetbe kerülünk, hogy csak egyikünknek lesz munkája, akkor az a másikat eltartja, és a pénz amit keres, a közösbe megy, anélkül, hogy éreztetné a másikkal, hogy ő kereste a pénzt. Azt tudom, hogy nekem ez menne, ha én lennék aki dolgozik. Én nem éreztetnék semmit.
Ő mondta, hogy "az szar lenne azért hogy amíg egyik dolgozik, a másik ül a seggén".- Ne én pont ettől a hozzáállástó félek. Én nem szeretnék az lenni aki "ül a seggén" és én valószínű ha ő lenne itthon s én dolgoznék, nem azt gondolnám, hogy "ül a seggén" amíg én keményen keresem a pénzt, hanem arra gondolnék, hogy de szar érzés lehet neki, hogy ő az aki el kell legyen tartva. Ugyan akkor, én nem várnám el tőle, hogy akkor bármilyen szar munkát elvállaljon. Fordítva nem vagyok ebbe biztos hisz ő azt mondta "én akkor bármilyen szar munkát elvállalnék" ez alatt én azt értem "tehát fordított esetben elvárom, hogy ha nekem lesz hamarabb munkám, akkor te WC pucolni is, de dolgozni menj" -de lehet én vagyok túl negatív. Minden estere, ha ilyen helyzet lesz, és nekem lesz munkám hamarabb, az a pénz bűntudat keltés nélkül a közösbe megy, és nem várom el tőle, hogy menjen sírgödröt ásni, csak hogy "ne üljön a seggén".
Na mindegy.
Most úgy vagyok, hogy én már nem akarok feltétlenül egy helyen dolgozni. Nem látom értelmét. Ahogy A. is mondta, ha egy helyre vesznek fel, valószínű egyszerre dobnak majd ki, mint legutóbb. Most pénteken lesz ez az interjú, és én tudom, hogy ha nekem ez nem felel meg, akkor én nem fogok bele menni. Nem fogok éjjel 12 kor haza taxizni Oxfordból mert nincs busz. Ebbe egyszerűen nem megyek én bele. Úgy gondolom, hogy ha valamelyikünknek tetszik az az állás, foglalja el, de nem kell a másikat belerángatni abba amit nem akar, vagy elrángatni attól amit akar.
Én pillanatnyilag több munkát látok a neten, ahova csak egy embert keresnek. Valószínű úgy könnyebb lenne kapni munkát. Különben meg, ha nem muszáj, nem akarok ilyen kocsma, meg étterem munkát. Sokkal szívesebben dolgoznék egy kisebb üzletbe, mert annak sokkal több köze van ahhoz a munkához amit a végén akarok csinálni, és az a Marketing, PR. Ha sosem lépek arra az útra, ami elvezethet a végcélomhoz, sosem jutok el oda. Mellékvágányon nem lehet eljutni ahova akarsz, főleg ha az elágazik, még mielőtt oda érne.
E. többször mondja, hogy sosem lesz munkánk ha semmit nem vállalunk el az miatt, hogy nem jó a közlekedés. Én mindig elismétlem, hogy értelmetlen elvállalni valamit s beleloholni, miközben tudod, hogy nem leszel képes csinálni, mert akadályokba ütközöl.
Hogy csinálom-e inkább a Suvbway rész munkát, akkor is ha a busz járat szar, de legalább nincs éjjeli munka vagy egy egész idős munkát ahova a busz járat még szarabb és éjjel nincs buszom haza jönni...hát akkor nekem megfelel a részmunka. A Subway-be legalább nem találkozok büdös alkoholistákkal, nem kell bórt, pezsgőt felnyissak (amit egyébként nem tudok), nem kell ételt kihordjak, és nem kell éjjel zárjak, s haza sétáljak az éjszaka közepén, vagy várjak a buszra éjjel. Én nem szeretném végtagok, s fej nélkül az árokba végezni, sem megerőszakolva.
Egy dolog otthon SZgy.n kisétálni reggel 6 kor az állomásra 1 óra alatt, vagy este 11 kor haza sétálni onnan...egy egészen másik dolog azt megcsinálni itt.
Én igazán nem szeretném azt, hogy ne vállalhassak egy el munkát mert E nem akarja, vagy hogy elkeljen nem ő azt akarja. És fordítva sem szeretném, hogy ő azért vállaljon el valamit mert én akarom, vagy lemondjon róla mert én nem akarom.
Egy kis más téma:
Megfőztük vasárnap első húslevesünk. Finom lett, csak kicsit sok laska volt benne. "én akarok azért laskát enni" szólt E. pont úgy, int annó a rizzsel, mikor megcsináltatott 1 nagy bögrényi rizst kettőnknek (tudom anyu, most fogod a fejed. Kb akkor bögre mint az én vagy tesó kávés csészénk.)
Laskát is megcsináltunk 250 gramot. Én tudtam nem kell, hisz anyus megtanítottad, kb mennyit kell egy személynek, és én azt is tudtam, hogy az ilyesmi megnő, ezért jobb lett volna ha cérna laska nincs, akkor legalább nagyon apró szemű laska...de mi helyette vettünk kb 2 cm nagyságú csokornyakkendő laskát "mert ő azért akar laskát enni, és nem szereti ha kicsike". Persze a végén lett annyi laska, hogy a leves ki sem látszott belőle, és akkorára megnőttek, hogy ketté kellett vágni, hogy ne akadjon a torkodon. El is kacagtuk, hogy majd egy idő után csak megtanul bennem bízni, ha én azt mondom, hogy nem kell kettőnknek egy kiló rizs, laska, makaróni akkor el is hiszi, hogy az megnő, és több lesz mikor megfőtt, mint nyersen. :))
"Mindannyian egy nagy-boldog család leszünk"
2012. szeptember 10., hétfő
A hab, a tórtán!
Avagy, a Lancrigg hotel hagyatéka.
Szombaton "sírva" ébredtünk. Tetvesek vagyunk. Ollé! Elméletileg, orvosoltuk a próblámát, most csak várjuk, hogy kimondhassuk "megszabadultunk" végleg. Mekkora átok már, hogy elmész dolgozni egy baszott hotelba, a mocsokba altatnak, szar a munka, szar a főnök, szarok a munkatársak ÉS még bonusz tetű is jár hozzá....?!
De itt egy kis update a Subway munkáról is.
Ma volt az első napom. 10 kor kezdtem, és pár perccel kezdés előtt értem be. Ugyan is, nincs olyankor busz, hogy rendesen lehessen beérni, 2 órával meg hamarabb, kösz de nem megyek be.
Előszőr elolvastattak velem egy "welcome" csomagot, amin írta a munkám leírását, s minden. Egy bizonyos szersződés féle. Majd ide adták a maskarámat, és már öltözhettem is át a kis fekete Subway-es bluz. baseball sapka, és a kötényke.
Miután a manager csaj végig mutatta a dolgokat, állhattam is be sandwich-et csinálni. Ma csak a zöldségeket tettem a sandwich-re, meg becsomagoltam. Könnyű volt, és jelenleg úgy érzem menni fog, főleg miután belejöttem már mindenbe. A kérdés csak az: "hova megy ez az egész, és meddig?"
Most jelenleg pottyan le a fejem. Szeretnék kicsit egyedül lenni, de az nem lehetséges jelen körülmények között. Áhh, hol van már az az idő, amikor egyedül lakhatok, teljesen?? Max egy macska belefér...de senki, semmi több. Egyedül jó az élet...
Szombaton "sírva" ébredtünk. Tetvesek vagyunk. Ollé! Elméletileg, orvosoltuk a próblámát, most csak várjuk, hogy kimondhassuk "megszabadultunk" végleg. Mekkora átok már, hogy elmész dolgozni egy baszott hotelba, a mocsokba altatnak, szar a munka, szar a főnök, szarok a munkatársak ÉS még bonusz tetű is jár hozzá....?!
De itt egy kis update a Subway munkáról is.
Ma volt az első napom. 10 kor kezdtem, és pár perccel kezdés előtt értem be. Ugyan is, nincs olyankor busz, hogy rendesen lehessen beérni, 2 órával meg hamarabb, kösz de nem megyek be.
Előszőr elolvastattak velem egy "welcome" csomagot, amin írta a munkám leírását, s minden. Egy bizonyos szersződés féle. Majd ide adták a maskarámat, és már öltözhettem is át a kis fekete Subway-es bluz. baseball sapka, és a kötényke.
Miután a manager csaj végig mutatta a dolgokat, állhattam is be sandwich-et csinálni. Ma csak a zöldségeket tettem a sandwich-re, meg becsomagoltam. Könnyű volt, és jelenleg úgy érzem menni fog, főleg miután belejöttem már mindenbe. A kérdés csak az: "hova megy ez az egész, és meddig?"
Most jelenleg pottyan le a fejem. Szeretnék kicsit egyedül lenni, de az nem lehetséges jelen körülmények között. Áhh, hol van már az az idő, amikor egyedül lakhatok, teljesen?? Max egy macska belefér...de senki, semmi több. Egyedül jó az élet...
2012. szeptember 7., péntek
Here comes trouble..
Hát, persze gondok azok vannak. Mondjuk úgy, amíg nem kezdesz bele egy dologba, nem is gondolnád mennyi mindenre kellene még gondolj, s mennyi mindent át kéne gondolni előtte.
Pl, hogy mi mindenre szükséged van, ha telesen egyedül kell ellásd magad, és hogy hiába kapsz munkahelyet itt vagy ott, ha nem bentlakásos, akkor meg vagy b.szva, hacsak nincs jó közlekedés a házadtól a munkahelyig. Nem igazán akar senki sem sétálni itt órákat...aki itt él tudja miről beszélek, aki meg nem, az úgysem igazán érti meg, még ha próbálja sem.
Jelenleg a Subway munkával is hadilábon állunk. Nem tudjuk hogyan oldható majd meg ha reggelente is kell kezdjünk. Busz az nincs időbe, sőt néha esténként sem lesz. Egyelőre nem tudjuk mit kezdünk ezzel az egésszel.
Szeretnénk beköltözni Abingdonba ha nem Oxfordba, hogy könnyebben lehessen munkahelyre majd bejárni ha kapunk a környéken jobbat.
Pl, hogy mi mindenre szükséged van, ha telesen egyedül kell ellásd magad, és hogy hiába kapsz munkahelyet itt vagy ott, ha nem bentlakásos, akkor meg vagy b.szva, hacsak nincs jó közlekedés a házadtól a munkahelyig. Nem igazán akar senki sem sétálni itt órákat...aki itt él tudja miről beszélek, aki meg nem, az úgysem igazán érti meg, még ha próbálja sem.
Jelenleg a Subway munkával is hadilábon állunk. Nem tudjuk hogyan oldható majd meg ha reggelente is kell kezdjünk. Busz az nincs időbe, sőt néha esténként sem lesz. Egyelőre nem tudjuk mit kezdünk ezzel az egésszel.
Szeretnénk beköltözni Abingdonba ha nem Oxfordba, hogy könnyebben lehessen munkahelyre majd bejárni ha kapunk a környéken jobbat.
2012. szeptember 5., szerda
Első próbálozás:
Tegnap, mint minden nap, munkát kerestünk a neten.
Így történt hogy viccből megnéztem a Subway-be, keresnek-e alkalmazottakat. Regisztráltunk is, Didcot-ba, meg Abingdon-ba.
Este fél 8 kor csörgött E. telója, de nem vette észre, majd látta van hangüzenet. Vissza hívta őket, és a Didcot-i Subway pasi volt, hívta állásinterjúra. E. szólt, hogy hány ember kellene, mert én is vele egy időbe jelentkeztem. Mondta, hogy 1-2 kell, s hogy akkor mindketten menjünk be másnap. Ő 3-ra én fél 4-re.
Így ma szépen kiöltöztünk, s irány a Broadway.
Mikor megérkeztünk mondta a pasi, hogy egyszerre meginterjúztat minket. Hamar túl is estünk rajta, és egyből nagyon tetszettünk. Meg volt elégedve a tapasztalatainkkal, az angolunkkal. Mondta, hogy nem várják el azt, hogy 1-2 héten profik legyünk, sőt tudják akár 1 hónapba is telhet amíg teljesen belejövünk, meg hogy az ők dolguk, hogy minket jól kiképezzenek. :) Reméljük ez gyakorlatba is ilyen szép lesz majd.
Szó mi szó, azt mondta, egyelőre nem tudja a választ megmondani, mert kell beszélnie a managerrel. Jelenleg nagyon zavaros, hogy ki mikor megy náluk dolgozni, de amint tudja hív, lehet még ma.
Ez így is lett. Kb rá 1-2 órára megszólalt a teló. Mehetünk. Én hétfőn, E. meg kedden, 10-től - 3-ig. Egyelőre part time job lesz, de majd az órákat növeljük. :)
Mindenki szorítson!
Így történt hogy viccből megnéztem a Subway-be, keresnek-e alkalmazottakat. Regisztráltunk is, Didcot-ba, meg Abingdon-ba.
Este fél 8 kor csörgött E. telója, de nem vette észre, majd látta van hangüzenet. Vissza hívta őket, és a Didcot-i Subway pasi volt, hívta állásinterjúra. E. szólt, hogy hány ember kellene, mert én is vele egy időbe jelentkeztem. Mondta, hogy 1-2 kell, s hogy akkor mindketten menjünk be másnap. Ő 3-ra én fél 4-re.
Így ma szépen kiöltöztünk, s irány a Broadway.
Mikor megérkeztünk mondta a pasi, hogy egyszerre meginterjúztat minket. Hamar túl is estünk rajta, és egyből nagyon tetszettünk. Meg volt elégedve a tapasztalatainkkal, az angolunkkal. Mondta, hogy nem várják el azt, hogy 1-2 héten profik legyünk, sőt tudják akár 1 hónapba is telhet amíg teljesen belejövünk, meg hogy az ők dolguk, hogy minket jól kiképezzenek. :) Reméljük ez gyakorlatba is ilyen szép lesz majd.
Szó mi szó, azt mondta, egyelőre nem tudja a választ megmondani, mert kell beszélnie a managerrel. Jelenleg nagyon zavaros, hogy ki mikor megy náluk dolgozni, de amint tudja hív, lehet még ma.
Ez így is lett. Kb rá 1-2 órára megszólalt a teló. Mehetünk. Én hétfőn, E. meg kedden, 10-től - 3-ig. Egyelőre part time job lesz, de majd az órákat növeljük. :)
Mindenki szorítson!
2012. szeptember 4., kedd
Egy új kezdet
Nos,
Végre van időm írni.
Vasárnap, mindenki úgy viselkedett, mintha mi valami tolvaj banda lennénk, s azért vetnek ki. Lol..
A főnöknek mér reggel szóltunk, hogy majd várjuk a fizetést. Mondta, hogy 15 perc s elintézi.
Majd jött is, hogy leírja a nevünket helyesen, (mert habár alkalmazott, nem tudta). Majd kezünkbe nyomja a borítékot, épp ebédelni készültünk.
Felnyitjuk, nézzük, egyikünknek sem annyi amennyi kéne legyen. Mindkettőnknek, 20órával kevesebb volt kiszámolva. Mentünk is a főnök bácsihoz, szólni neki, hogy nem okés... Mondtuk, hogy mi ennél többet kell kapjunk, és hogy 20 órával kevesebb órát írt fel. Így megkaptuk a jussunk. Mégsem mindegy, hogy 73 óra vagy 93...6.08 fontos órabérrel..Úgy-e?
Ezután már csak a várakozás volt hátra. Vártuk A-t. Mikor megérkezett, beültünk a kocsiba, s köszönés nélkül távoztunk. Az előtt már úgy is elbúcsúztunk a 3 normális embertől akik legalább rendesek voltak velünk. A magyar szakácstól s a barátjától, na meg az angol csajtól aki utánunk jött.
Az út hazáig kb 5 óra volt. Elgondoltam, te szegény tesókám guttát kaptál volna. Főleg, hogy ott fent, amíg elhagyod a Lake District-et, elég szerpentines, meg dimbes-dombos.
Mikor megérkeztünk A. csinált nekünk vacsit, együtt megvacsiztunk, kicsit beszélhettünk, kacagtunk, majd ennyi.
Tegnap A. ment dolgozni, mi meg miután felkeltünk, reggeli, fürdés, elmentünk Oxfordba elintézni a pappírokat a bankba, és vásárolni. Ugyanis úgy egyeztünk meg A.-val, hogy a reggelinket, meg ebédünket mi álljuk saját magunknak, s azért ő ne aggódjon.
Először a bankba mentünk, Megváltoztattam a címem ide, hogy kedves ex host au pair apuci, ne kelljen megint vissza küldje, ha megy valami levél neki, mint legutóbb.
Kicsit sétáltunk majd elmentünk az első nagy felnőttes bevásárló utunkra. csomagokkal megrakodva értünk haza valamikor 8 körül. A. készített vacsit, majd elvitt egyet megmutatni, hogy mi hol van a környéken.
Sutton Courtenay, egy falu, tehát itt sok nincs elméletileg. Viszont itt van egy busz távolságra Abingdon meg Didcot aminek vonatállomása is van. Oxford két busz távolságnyira van tőlünk, tehát oda gyakran nem tervezünk bemenni, de azért jó tudni, hogy ott van nekünk, ha kell.
Tegnap mindketten a bőgés határán voltunk, mikor végre beérkeztünk a szeretett Oxfordunkba. Mondtam is E. -nak, hogy vasárnap is, mikor jöttünk haza, és kezdtem látni Oxford ismerős tájait, máris rám jött a bőgés. Pont olyan érzés, mint mikor haza megyek, és kezdem látni az ismerős tájakat, és előjönnek SzGy fényei. :)
ps: Olyan "jó" érzés volt a banki pappíron x-et tenni oda, hogy "munkanélküli" xD Ilyen sem volt még..
Végre van időm írni.
Vasárnap, mindenki úgy viselkedett, mintha mi valami tolvaj banda lennénk, s azért vetnek ki. Lol..
A főnöknek mér reggel szóltunk, hogy majd várjuk a fizetést. Mondta, hogy 15 perc s elintézi.
Majd jött is, hogy leírja a nevünket helyesen, (mert habár alkalmazott, nem tudta). Majd kezünkbe nyomja a borítékot, épp ebédelni készültünk.
Felnyitjuk, nézzük, egyikünknek sem annyi amennyi kéne legyen. Mindkettőnknek, 20órával kevesebb volt kiszámolva. Mentünk is a főnök bácsihoz, szólni neki, hogy nem okés... Mondtuk, hogy mi ennél többet kell kapjunk, és hogy 20 órával kevesebb órát írt fel. Így megkaptuk a jussunk. Mégsem mindegy, hogy 73 óra vagy 93...6.08 fontos órabérrel..Úgy-e?
Ezután már csak a várakozás volt hátra. Vártuk A-t. Mikor megérkezett, beültünk a kocsiba, s köszönés nélkül távoztunk. Az előtt már úgy is elbúcsúztunk a 3 normális embertől akik legalább rendesek voltak velünk. A magyar szakácstól s a barátjától, na meg az angol csajtól aki utánunk jött.
Az út hazáig kb 5 óra volt. Elgondoltam, te szegény tesókám guttát kaptál volna. Főleg, hogy ott fent, amíg elhagyod a Lake District-et, elég szerpentines, meg dimbes-dombos.
Mikor megérkeztünk A. csinált nekünk vacsit, együtt megvacsiztunk, kicsit beszélhettünk, kacagtunk, majd ennyi.
Tegnap A. ment dolgozni, mi meg miután felkeltünk, reggeli, fürdés, elmentünk Oxfordba elintézni a pappírokat a bankba, és vásárolni. Ugyanis úgy egyeztünk meg A.-val, hogy a reggelinket, meg ebédünket mi álljuk saját magunknak, s azért ő ne aggódjon.
Először a bankba mentünk, Megváltoztattam a címem ide, hogy kedves ex host au pair apuci, ne kelljen megint vissza küldje, ha megy valami levél neki, mint legutóbb.
Kicsit sétáltunk majd elmentünk az első nagy felnőttes bevásárló utunkra. csomagokkal megrakodva értünk haza valamikor 8 körül. A. készített vacsit, majd elvitt egyet megmutatni, hogy mi hol van a környéken.
Sutton Courtenay, egy falu, tehát itt sok nincs elméletileg. Viszont itt van egy busz távolságra Abingdon meg Didcot aminek vonatállomása is van. Oxford két busz távolságnyira van tőlünk, tehát oda gyakran nem tervezünk bemenni, de azért jó tudni, hogy ott van nekünk, ha kell.
Tegnap mindketten a bőgés határán voltunk, mikor végre beérkeztünk a szeretett Oxfordunkba. Mondtam is E. -nak, hogy vasárnap is, mikor jöttünk haza, és kezdtem látni Oxford ismerős tájait, máris rám jött a bőgés. Pont olyan érzés, mint mikor haza megyek, és kezdem látni az ismerős tájakat, és előjönnek SzGy fényei. :)
ps: Olyan "jó" érzés volt a banki pappíron x-et tenni oda, hogy "munkanélküli" xD Ilyen sem volt még..
2012. szeptember 1., szombat
Utolsó munkanap a hotelbe...
Ma az utolsó munka napunk itt. E már ledolgozta a magáét reggel. Én délbe voltam egy órát, és most leszek 6 tól is...mint KP...semmi kedvem hozzá. Remélem legalább igazságosan kifizetnek.
Holnaptól megint munkanélküliek vagyunk...
Költözünk már megint...
Holnaptól megint munkanélküliek vagyunk...
Költözünk már megint...
 |
| Igen, ezek a mi csomagjaink... |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)