HÉT 3.

Úgy gondoltam, hogy az helyett, hogy minden nao írnék, inkább írok minden Vasárnap egy heti beszámolót.

Mi is történt amióta megérkeztem? Nos, már a hét elején elkezdtem a munka keresést, elsősorban apprenticeship munkákra jelentkeztem, és meglepetésemre, már csütörtökön kaptam egy interjú ajánlatot az egyik Milton Park-i cégtől. Holnap, vagyis hétfőn lesz 11-től az interjúm. Nem tudom mire számítsak, de reménykedek hátha valami jó sülne ki belőle. Ugyan akkor félek, hogy az miként befolyásolná a jövőmet. Egy részből valószínűleg jól mert apprenticeship által kapnék diplomát, dolgoznék is, vagyis lenne tapasztalatom, még mellette valamennyit kapnék is pénzt érte. Másik szempontból meg, sajnos az  a pénz amit kapnék érte nem lenne elég arra, amit tervezek a jövőmmel kapcsolatban.

Ugyan is, amíg hideg kis szobámba ültem és sírtam, arra a következtetésre jutotta, hogy jelenleg egyáltalán nem így képzelem el az életem, a jövőm. Semmi  kép sem látom magam évi 1-2 x menni haza és látni a családom. Persze ez még akármikor változhat, de jelenleg szeretnék annyi pénzt összegyűjteni, hogy ha úgy döntök haza költözök, vehessek magamnak egy kis garzon lakást. Jelenleg ez a célom, a tervem.

A többi, ami a héten történt. Szerdán bementem Didcotba, és VÉGRE a bank ad nekem rendes VISA kártyát. Háálleuja, hálelujja, há-le-lu! Majd elmentem a könyvtárba, hogy legalább könyveim legyenek itt magányomba, korlátolt internetezés mellett. Bementem a Cancer Research charity shop-ba és megérdeklődtem, hogy mehetek-e valounteer-nak oda, de úgy, hogy ők állják majd nekem a busz utazást. Belementek. Így már pénteken mentem is. 10 re. Igaz a hó miatt már fél 12 kor vártam a buszt, ami nem jött. Álltam és vártam a jéghideg, havazásba több, mint egy órát. Majd jött a busz, de csak a vonatállomásig vitt el, ugyan is épp lejárt a műszakja, és nem szabadott többet vezessen. Így felültem egy másik buszra, ami elvitt Milton Park-ig és más választás nélkül elindultam gyalog haza. Szerencsére épp felhívott A. És értem jött kocsival.

Este jól összevesztünk mert elkezdte a régi szívatós dumáját a kajával, meg hogy lusta vagyok. Én megkértem ne szívasson, erre felkapta a vizet s másnap estig nem szólt hozzám. Ezen egy csomót sírtam, és meg akartam hallani, mert utálom, hogy ilyen körülmények közt kell éljek. Utálom, hogy nem látom a jövőm kialakulni.

Ja, szombaton kaptam üzit K-tól, hogy jött egy levelem hozzájuk. Hétfőn elküldi. Nagyon reménykedek, hogy a kék kártyám és a személyim érkezett meg. Annyira jó lenne, ha a kezembe lenne a munka engedélyem.

Most meg itt ülök egyedül, s azon gondolkozok, vajon A. Mikor jön haza. Megvárjam, vagy neki álljak vacsit készíteni magamnak?