Majd haza értem 4 re, ettem meg minden és mentünk is be Oxfordba, hogy talizzunk G.-val. Mentünk hozzá. Nagyon szép lakása van. Ő most ugye au pair, és neki külön kis háza van, ami nagyon otthonos. Van hozzá kis fürdője, meg kis konyhája. Igaz nincs benne minden, de azért nagyon is jó.
G. csinált nekünk rakott pityókát, magyarországi módra, lerben megsütve. Finom volt. Parizer is volt benne, fura mi nem esszük hússal, de finom volt így nagyon.
Majd, készülődni kezdtünk a party-ra. Én kisördögnek, G. boszinak, E meg playboy nyuszinak öltözött.
Busszal mentünk be a központba. Elég hideg volt, főleg, hogy alig volt rajtunk ruha... Kb 2 fok volt. Nem sok...
A bulizóhely egész jól nézett ki. Volt 2 külön terem is, és különböző zenestílussal. Először a felsőbe mentünk, ahol süket disco zene volt..Na azért nem annyira szarul megmixelve, mint otthon. Mivel nekem ott nem tetszett, szóltam a lányoknak, hogy menjünk le. Bele telt egy kis időbe, míg felfogták...
Lent sokkal jobb zene volt, mert rendesen végig éngedtek minden számot, eredeti változatba. Volt minden műfaj, és voltak régi MMM zenék is. :D
Egy pasi felkért táncolni. Kicsit táncoltam vele. Közben a lányok furán néztek rám, szerintem ribancnak tartottak, hogy hogy mertem táncolni egy vadidegennel, anélkül hogy tudnám az életadatait és mindent róla. Nincs ebbe változás, mert ők amúgy is ribancnak tartanak, mindenért. Ez van. Nekem ilyen jutott. Ha annak idején tudom, ennyire ítélkezünk akkor soha el nem mondok nekik semmi személyeset.
De az is lehet, egyszerűen irigyek voltak, hogy éngem kértek fel táncolni, habár mindenki azt várná el, hogy éngem észre sem vegyenek mert nem vagyok 170 cm. E' van, éngem mindig is észrevettek a fiuk, s mindig is észre fognak.
Valamikor 3 körül értünk haza. Taxival mentünk, ami 8.70 font volt...nem annyira szörnyű, főleg, hogy 3 fele osztódott.
Annyira fájtak amúgy a lábaim, hogy éreztem nem tudok menni. Persze EGYESEK ezt sem tudták megérteni, mert fáztak...és akkor siessünk. Szarjuk is le, hogy én alig tudok menni. Lett is jó pár vízhólyag a lábamra, és még mindig fáj mindenem.
Reggel már 8 körül megébredtünk, annak ellenére, hogy alig aludtunk. Valamikor 10 kor végre megreggeliztünk, majd néztünk valami sorozatot. Délbe mentünk a központba, egyet vásárolgattunk amiket még kellett, majd jöttünk haza.
Összességbe, nagyon jó hétvége volt, és jól éreztem magam. Leszámítva azt, hogy:
1. Én nem bírok olyan emberekkel lenni, akik képtelenek megérteni, hogy nem körülöttük forog a világ.
2. Nem érzem jól magam olyan emberekkel, akik állandóan arra célozgatnak, hogy én ribanc vagyok.
És végezetül, oly nagyon szeretem, hogy NEKI van minden szar az életébe, és Ő nem bírja. Igen, nagyon szar tud bizonyára lenni, ha eddig az életbe valaki MINDENT aranytálcán kapott, és uram irgalmaz, most meg kell mozdítani valamit, hogy előbbre jusson. De mit számít végezetül? Majd haza megy mindenki, és ő mint eddig, továbbra is megkap mindent. Nekem nincs olyan opcióm hogy karácsonyra téli csizmát kérjek az angyalkától vagy kabátot. Sőt a család többi tagja sem fog nekem megvenni minden szükségest, hogy ne kelljen SZARUL éljek.
Mindig az hisztizik akinek mindene megvan. De utálom...
Nem baj, legalább nekem a szüleim olyanok, és a tesóm is, hogy velük megbeszélhetek mindent, és nem kell eltitkoljak semmit előlük, hogy ne törjenek pálcát a fejem felet..
Ideje lenne járnia 2 holdat a mokaszinomban....if you know what I mean..
