2. nap

Ma reggel fél 8 kor kezdtem. Úgy néz ki mindig ekkor fogok.

A kisfiu már a konyhába volt, megterítette az asztalt nekünk reggelire. Jó volt látni azért, hogy gondoskodó, és nem csak magára gondol, hanem rám és a kislányra is. Tetszik, h minden reggel már az egyenruhájukba jönnek le, és nem nekem kell nógassam őket.  Reggeli után egyet idétlenkedtek, éngem meg zavart, h nem tok határozottabb lenni, h leállítsam őket. Nem azért akarom leállítani, mert sztem baj van azzal ha játszanak, csak mert tom, h a szülök ezt nem éngednék meg...Nem szeretném ha kihasználnák azt h nincsenek ott a szülők s akkor lehet mindent csinálni.

Majd O gyakorolt a zongorán. Jött le G és leordította a fejét, minden ok nélkül. Nem szólhattam bele, pedig jött h megmondjam, h már bocs O gyakorolt eleget, és éppen csak mutatta nekem hogy milyen hangokat lehet csin a zongorával. Persze hiába próbálta O magyarázni neki, nem érdekelte, csak ordított.

Majd elvittük őket a suliba. Haza jöttünk, egyet portalanítottam a gyerekek szobájába és a lépcsőket.

Fél 4-től újra munkának láttam, habár ha őket kérded nem volt munka, mert csak ültem és figyeltem. Fél 7 kor ki KELLETT velük menjek judo-t nézni, ami tartott fél 9 ig! Jaj DE EZ SEM MUNKA, HISZ CSAK ÜLTEM! Nem számít h az ÉN szabadidőmből ment. Így ma is 7 órtá dolgoztam, de sebaj!

Haza jöttünk, apukának köszöntem, ő vissza sem köszönt, még csak rám sem nézett..

Fogtam magam s bejöttem a szobámba és azóta sírok.

Első nap

Ma fél 8 kor kezdtem a családnál. Nehéz volt kicsit felkelni, mivel éjjel szarul aludtam a hűlés miatt.

Fél 9 ig sokat nem csináltam, csak ültem a gyerekekkel. Majd, jött le az anyuka, és elvitt minket a suliba. Kocsival fogja őket hordozni, és nem én kell vigyem, de azért ma megmutatta. Majd haza jöttünk, és neki is állhattam vasalni. 2 és fél órát vasaltam..laza.. még a zoknikat, bugyikat is ki kell itt vasalni. Érdekes, nem tudtam ez fontos része az életnek. Miközben vasaltam, arra gondoltam milyen szerencsések, hogy van idejük ilyen  hülyeségekkel foglalkozni. Áh, bocs...nincs..azért csinálom én. De akkor is...szeretném ha a legnagyobb bajom az lenne, hogy nem jól van kivasalva a zoknim és kényelmetlen. Ollé.

4 kor haza jöttek a suliból, és ujra munkába álltam, egészen este 8 ig. Kb a gutta ütögetett, hogy nem csak hogy több mint 5-6 órát dolgoztam, de még nem is fejeztem 7 kor be ahogy ígérve volt.

Az oké, h jóformán semmit sem csináltam, csak ott voltam..de akkor sem igazságos, hogy ma 7-5 órát dolgoztam..:S Ez mindig így lesz? 

Anyukával pár szót váltottunk, akkor megemlítette, h lesznek rövidebb napok...s azt is megemlítette, hogy a mai nap könnyű volt, mert semmit sem csináltam. Nahát...nem is tudtam!

Én fektettem le a gyereket is, míg anyuka dolgozott, apuka a kislányt vitte valami nyavajára..:S

Majd apuka kérdezte milyen napom volt, azt mertem mondani hosszu, és azóta is hallom.

Ámen...

Ja és hiába szeretnék én hamarabb enni, TILOS, nekem kötelezően velük kell egyek este 9 -10 kor.

Hét 8.

A héten két dolgot is megkaptam amire vártam. Az egyik a lakcímkártyám másik meg a kék kártyám a Home Office-tól. Nagyon örvendtem mindkettőnek.

Pénteken utoljára voltam a charity shop-ba, ahol nagyon jól telt. Jól esett látni, h hiányozni fogok nekik. Szerettek ott engem. Mondták ha jövök, látogassam meg őket mindenképpen. Kaptam 5 fontért egy közepes méretű bőröndöt, pont akkorát amekkora kellett. Csuda jó, mert rendes üzletbe legalább 15 font lett volna. Minimum...:D Szerencsé vagyok.

Szombaton találkoztam E vel és G vel. Úgy volt 1 re jönnek be,  majd végül 3 ra értek be. Így csak kb 1 óránk volt együtt és már mentek is haza. A busz amivel jöttem volna haza, lerobbant..és egy órát kuksoltam a buszon.

Mikor haza érten, az a hír várt, h Bogyó cicám beteg és műtik. Kb darabokra hulltam szét. Állandóan sírtam. A. vigasztalt. Egész éjjel 4 órát aludtam azt sem mélyen. Éjjel 4 kor felébredtem és vártam teljen az idő, legyen reggel otthon és írjanak hazulról, hogy mi van Bogyóval. Mind ez mellett keményen meghűltem, így kb fulladtam meg. 

Vasárnap reggel kaptam az üzit, hogy jól van Bogyóka és a doki szerint rendbe jön már. Megkönnyebbültem.

Délbe A bevitt Didcotba, ahol vettem gyógyszert, mert elfelejtettem Szombaton. Haza jöttünk, megebédeltünk, és vártam teljen az idő.

4 után indultunk el Hatfieldbe, ahol az új host családom várt rám.

Egész könnyen megkaptuk a házat, ami mellesleg hatalmas.

Kedvesen fogadtak, ami majd szépen lassan el is múlt..mert ahogy A kitette a lábát a házból, kb a szülők úgy beszéltek velem mintha fogyatékos lennék..:S Nem akarok rossz hatást kelteni róluk..de igazán hiányoltam azt, hogy érdeklődjenek felőlem és érezzem, h szeretettel fogadtak, mintsem hogy egyből neki állt anyuka szöktetni, h menjek nézzem hogy kell fürdetni a gyerekeket.

Mit számított, h a szombati éjszaka után kb estem össze a fáradtságtól, plusz még jól meg is vagyok hűlve. "Majd kicsomagolsz később, most kell tanulj" hangzott el az ige és máris úton voltam felfele nézni, ahogy fürdeti a gyerekeket és készíti lefektetni..

Majd vacsoráztunk, közbe hozzám sem szóltak jóformán. De ne is csodálkozzak, mert egymáshoz sem, kb anyuka és apuka utálja egymást abból amit eddig láttam, és a gyereket dísznek tartják.

Anyuka munka mániás, állandóan dolgozik, apuka is. A családjaikkal nem tartják szinte egyáltalán a kapcsolatot.. 

Említette apuka, hogy ők vagyis mi 3 an későn fogunk enni, 8 után..de én meg is mondtam, h az nekem nem oké, és valószínű inkább a gyerekkel ennék. Köszi, nincs kedvem dolgozni 7-ig, majd segíteni megteríteni, vacsit csinálni, enni, majd elmosogatni s elpakolni s minden nap 9 kor végezni. Gondolom ha családtag vagyok, akkor jogom van ehhez, habár apuka tegnap megemlítette, h nem szeretné h azt higgyem ez egy hotel. Na me.

A szobám az amúgy szép és jó. Van elég hely ahova a ruháimat tegyem és jó meleg is a szoba. Nem mellesleg van végre korlátlan netem..:D

A ház tényleg nagyon nagy. Anyuka rendelője is a házban van...remélem azt is nem én takarítom majd.

9 körül bejöttem a szobámba, kicsit tettem vettem, majd ágyba. Sajnos éjjel megébredtem arra h kb halok meg olyan szarul vok a  hűléstől..

Hét 7.

Hétfőn semmi nem tőrtént, de úgy egyáltalán.

Kedden vártam a család végre írjon valami emailt, csak hogy tudjam minden rendben és nem gondolták meg magukat. De nem jött email. Így egész nap idegeskedtem. Viszont hívott a HO, hogy küldjem el a lila kártyám nekik, mert már nem lesz rá szükségem. Remélem ez azt jelenti, hogy megkapom a kéket.

Szerdán végre jött levél a családtól. Megkönnyebbültem.

Csütörtökön hírt kaptunk a MÁ-tól, hogy érkezik a lakcímkártyánk. Hurrá!

Pénteken a charity shop-ba dolgoztam.  Szóltam nekik, hogy még csak egyszer jövök. Nem volt E. Elragadtatva. Az a nő nekem egyáltalán nem szimpi. Nagyon Shani-ra emlékeztet..

Szombaton kaptam egyik app-tól levelet, hogy nem jutottam be. Valami fodrász app lett volna. Már úgy is lényegtelen...

E akart találkozni Oxfordba. Persze, most is ő várja el, hogy én menjek Oxfordba, a körülmények ellenére...Meg sem fordul a fejébe, hogy talán ő is pont úgy jöhetne. :S

Vasárnap nem csináltam egész nap semmit. Délbe egyet sétáltam és annyi. E vissza írt, h neki NECCES bejönni Abingdonba. Akkor maradjon otthon. Bocs elfejtettem, hogy ő természetesnek veszi, hogy minden és mindenki csak ő érte van.

Jövő héten ilyenkor, már a családdal leszek!

Hét 6.

Hétfőn nem sok történt. Megint eltört a mécses, és egyet bőgtem. Majd lenyugodtam. Már nem is tudom mi volt az oka, azon kívül, hogy annyira szeretnék otthon lenni...:S De még nem lehet.

Reggel egy levél várt a Londoni családtól, h még minidig akarnak találkozni velem, és menjek el interjúra. Mikor megláttam, milyen drága a vonatjegy 60 font körül, akkor teljesen kiakadtam, hogy azt akarják dobjak ki az ablakon annyi pénzt, csak azért hogy lehet a végén nem is kellek nekik. Én úgy érzem, ha igazán akarnak, akkor ezért ők is kéne tegyenek, ők is kéne befektessenek ebbe, nem csak én. Ha már most én vagyok az egyetlen, aki építi a házat, akkor mi lesz később?

Így meg is írtam nekik, hogy azért kicsit aggódok, hogy mennyibe kerül nekem ez. Végül abba maradtunk, hogy kedden 3 kor egyet Skypolunk és onnan meglássuk mi lesz.

Nem tetszik az anyuka viselkedése, mert alig ír vissza, én próbálok barátságos lenni, ő meg jég hideg és barátságtalan. Nem tudom, akarok-e én valakivel 1 évig  együtt élni, aki már most alig próbál barátkozni, meg sem próbál kedves lenni. Sztem én nekik csak szamár vagyok, de már megvan a ló. Ezért nem is ragaszkodnak hozzám annyira és nem is próbálnak megkapni. Ha kellenék, akkor írnának többet. Nem akarok áldozatot hozni olyanért, aki már most nem tetszik.

Este A látta rajtam eléggé el vagyok keseredve, és vigasztalt, h ne adjam fel, tudja hogy nehéz de ne legyek túl szomorú. Jól esett, hogy végre kicsit mellém állt.

Kedden, felhívtam a Subway-t de nem kaptam semmi konkrét választ. Vigyem be a CV-t azt mondták.  Nem veszítek rajta...

Úgy volt skypolok a londonival, de guess what, 10 percet vártam rá, majd kaptam egy levelt, h nem megy a skype-ja..Így nem tudom mikor beszélünk végre...

Az ügynökségtől olyan család ajánltatot kaptam, hogy beszélni is rossz róla. Ha fizetnék értük, akkor most nagyon ideges lennék..

Szerdán egy újabb nap volt amikor megint semmire sem haladtam. Hiába vártam levélre családoktól, vagy az App munkától, semmi nem jött. A londoni családtól nem jött semmi válasz, hogy mikor akarnak beszélni skypon, szerintem nagyon komolytalanok, és nagyon szépet kéne alakítsanak, hogy én akarjak hozzájuk menni...

Írtam a Subwaynak is emailt, h érdeklődjek még a munkáról, de nekik olyan kéne aki tud zárni, és azt rám nem merik bízni, mert teljesen egyedül lennék esténként 4 órát...Szal erről ennyit.

Csütörtökön, a Londoni család írt, h mást kaptak. Szépek. Nem hiába húzták annyit az időt.

Más családok nem nagyon vannak kilátásba, csak olyanok, amelyik vállt két levelet, majd többet nem ír.

Megint megyek le a lejtőn. Csúszok.

Hívott egy Oxfordi család, vasárnapon talizni akarnak. De furák...Nem tudom..

Este kaptam emailt a Hatfield-i családtól, hogy akarnak skypolni. Skypoltunk, rendesnek tűntek, nem igazán volt semmi kivetni valóm abba amit elmondtak.

Pénteken láttam, hogy írt a Hatfield-i család, h éngem választottak.

Napközbe dolgozni voltam a charity shop ba, küszködtem a gondolattal, h elhiggyem h van munkám. Nehéz elhinni míg nem vok tényleg ott.

Rátaláltam a KÖNYVTOLVAJ könyvre!! Csak 99 p volt, szal 5 lej sem!!! Happy vok!

Szombaton Oxfordba mentem talizni a csajokkal.  Szerencsére A. Bevitt Oxford, Park and Ride-ig tütűvel, így csa a központig kellett buszozzak. Nagyon korán benn voltam, már 9 előtt..A többiek meg csak 1 körül értek be. Ha nem esett volna az eső,  akkor jó is lett volna mert akkor tudtam volna kicsit sétálni szeretett Oxfordomba, de így sajnos nem jött össze.

Eleinte csak 4 en voltunk, G, E, E és Én. Egyet beültünk a Costa-ba, ahol G fizetett nekem tésztát s kakaót. Jó volt! Majd később beültünk a Swan and Castle-be, ahol majd csatlakozott hozzánk még 4 csaj s egy pasi..aki nem tom mit keresett ott, mert ez csajos nap volt.

Ott voltunk kb 10 ig, vacsiztunk is ott. Ismét G. fizette a vacsit nekem, mivel...Szintén ő pótolt 10 fontot nekem az utazásomba be Oxfordba..szal ezért nagyon hálás vok. Persze majd vissza fizetem, egyszer biztosan.

Volt b 11 mire haza értünk. Előtte még a Tuskóba is elmentünk vásárolni másnapra kaját.

Megnéztünk egy filmet, majd ágyba bújtunk.

Vasárnap, elég korán felkeltünk, megreggeliztünk, megnéztünk két filmet is, ebéd majd jöttünk haza.

Jól telt a hétvége összességben.

A család iránt is pozitívan érzek. Minden rendben van. Úgy tűnik legalább is.

Örvendek neki! Ja, és szombaton véletlenül összefutottam C-al..Omigod...:)