Hét 5.

Hét 5.

Hétfőn felhívott az egyik apprenticeship iroda, és végre meg volt az első interjúm velük. Ez egyelőre csak az oktatóval volt, és ezután dől el tovább jutok-e. Az oktató nagyon rendes volt, eljött ide a faluba hogy talizzon velem. Elmentünk egy pub-ba, ahol egyet ittunk xD Meg vett mini csoki tojlikat is…lol. Én kitöltöttem egy angol tesztet, hogy felmérjék az angol tudásom. Elég fura teszt volt…nem volt nehéz, csak 12 kérdés. Kicsit beszéltünk a dolgokról, majd mentünk is. Haza hozott..lol. J Nagyon édi pasi volt, legszívesebben rá másztam volna. Megmaradt a csoki tojásból, s azt mondta vigyem el, tegyem be a zsebembe..xD lol…ezen hazáig kacagtam.

Délután beszéltem egy családdal, akik Londonba laknak. Szimpiknek tűntek, egy két dolgot leszámítva. Akarnak interjút, de azóta nem írtak.  Szal ez valószínű elúszott.

Kedden vártam hátha a család még is ír, de nem írt, pedig elolvasta a levelem, mert mutatta az oldal.

Az interjús pasi sem írt vissza, szal most már megint nem tom hányadán állok.

Nem hívtam fel a Szabóvajat, pedig azt terveztem. Vártam, hátha kapok jobb híreket…

Egyéb semmi nem történt. Minden a régi, az unalmas, a várakozás. Csak remélni tudom ez a sok várakozásnak lesz eredménye.

Ha megkapnám ezt az App munkát, valszeg ki akarnék innen költözni, még akkor is ha az pénz veszteséggel jár. Nem  akarom ide lekötni magam A.-hoz egy évre vagy többre. Előbb vagy utóbb úgy is saját magamnak kell feltartsam magam…Nincs értelme, mert ha ide felvennének, akkor nem csak egy évre akarnának ha minden jól megy. Tehát mindegy, hogy már most kiköltöznék vagy csak egy év múlva.

Szerdán kaptam egy email attól a host családtól akik London-ba laknak. Szeretnének talizni, de az időpontok sehogy sem jók. A reggel 10 óra nekem túl korai mert nem érnék addig be, az este 5 meg túl késő, mert akkor a haza úttal lenne bajom...:S Egyelőre abba maradtunk, hogy valahogy megoldjuk bármelyik nap napközben és ha tetszünk egymásnak, akkor majd a férjével skypon beszélek, mert ő napközben nem lenne otthon.

Nem tudom a Szabóvajjal mit csináljak. Tudom, hogy jól jönne az extra pénz, amíg egyéb bejön, de nem hiszem, hogy adnának úgy munkát, hogy akármikor leléphetek...

Megkaptam B. -től a levelet, amit a HO-nak kellene elküldjek, ha kérik, de helytelenül írta a nevem és egyebeket is.Szerencsére azt mondta újra írja.

Csütörtökön, semmi érdekes nem történt. Munkát kerestem, vártam, de mind hiába. Sajnos nagyon szar így, hogy ennyire nem látom jelenleg, hogy mi a következő lépés.

Válaszolt az App interjús a levelemre, azt írta, hogy hétfőn találkozik a munkáltatóval és adja oda az angol tesztem. Reménykedek, akkor már tud többet mondani.

Persze, az au pair munkával jönne a „biztonság” mert akkor lenne amit egyek és ahol lakjak biztosra. Habár tudjuk ASS után, hogy kb ez mennyire igaz. Viszont, ha megkapnám ezt az App munkát, akkor lenne esélyem arra, hogy kimozduljak ebből az ördögi körből, lenne esély arra, hogy legyen rendes munkám...

Pénteken, mentem dolgozni a charity shop-ba. 10-5 ig voltam. Nagyon jól telt. Olyan jó érzés kicsit kimozdulni és csinálni valamit. Nagyon pozitívak ott, és ez segít sokat. Kicsit elfelejtem a gondjaim.

Ebédszünetem is van, így el tudok menni a könyvtárba, meg minden.

Voltam a kasszán, meg segítettem szortírozni is az adományokat. Még a bankba is elküldtek, ami annyira meglepett. Olyan fura, hogy megbíznak bennem feltétel nélkül. Ez nagyon jól esik.

Voltam egy lengyel boltban, ahol egy csomó termék van ami otthon is! Láttam Teddy szukot is, de valami egyébnek nevezik...Majd szeretnék venni. Szeretnék ott venni egy két dolgot. Csak ne félteném ennyire a pénzt. Lehet ezért vagyok itt ahol vagyok. Hogy megtanuljam, hogy ne féltsem ennyire költeni...Talán ez a lecke...

Mikor haza jöttem, láttam hogy megjött a levél B-től. Ezúttal mindent helyesen írt, így ha kell a HO nak ez a levél, el tom küldeni.

Kár, hogy nem tudtam már akkor küldeni el. Kíváncsi vagyok mikor jön meg a levél, és hogy egyáltalán erre a címre jön-e. Elméletileg megváltoztattam, csak természetesen már elképzeltem szokásom szerint, hogy biztos rossz címet adtam meg. No comment..

Szombaton, újra vártam az értesítsetek a családoktól. Pénteken küldtem háromnak is, de sajnos egyik sem jelölt vissza. Nem tom mi a baj a profilommal. Van tapasztalatom, jó az angolom, tudok refferenciát adni, itt lakok Angliába. Mi a fucking baj van?

Most csak az tudom tenni, hogy várok hétfőig, és reménykedek, hogy hátha addigra kicsit többet tudok.

Vasárnap sem történt semmi lényeges. Sajnos az a család Londonból azóta nem jelentkezett. Pedig én írtam nekik, megnyitották a levelem, mégsem jött válasz. Akkor erről ennyit, gondolom?!

Már majdnem 1 hónapja itt vok...semmi nélkül...

Marad a remény, hogy jövő héten jobb lesz, hogy beindul valami. Hátha a HO elküldi a kék kártyám..

Holnap majd jobb lesz, a remény él bennem...

Hét 4.

Hétfőn sok nem történt. Főleg nem az aminek kellett volna. Ugyanis az interjú nem jött össze a hó miatt. Kaptam egy másik hívást egy ovodai apprentice-től, de még nem jeleztek azóta vissza.

Jah, egy pozitív: Megkaptam a VISA kártyám.

Kedden, nem történt semmi különös azon kívül, hogy úsztam a depressziós hangulatban.

Szar minden este úgy feküdni le, h még mindig nem tart előbbre az életem. Szar, hogy ahányszor az ágyamban fekszek, valahogy mindig azt hiszem otthon vagyok. Ahányszor hallok egy kis zörgetést a konyhából hirtelen mindig azt hiszem anyuka az, reggel ugyan úgy. Ha hallom valahol csukódni az ajtót, vagy h zaj jön fel a konyhából mindig úgy megörvendek. Néha-néha hallom is hogy ez anyu, vagy ez apu..s akkor megüt a felismerés, hogy nem vagyok otthon. Hogy egyedül vagyok.

Sosem éreztem még ilyen szarul magma. Valószínűleg nagy szerepet játszik az, hogy nagyon magma alatt vagyok és nagyon félek. Egyszerűen nem látok lassan a félelemtől.

Szar érzés, hogy minden nap sírhatnékom van. Biztonságot akarok!

Szerdán, szar napom volt. Egy újabb nap amikor nagy lelkierő kellett, h ne bántsam magam.

Itt járt E. és elvitte a csomagjait. Épp összefutott a ház előtt A val, akitől rákérdett, h mennyit fizessünk. Nem tom mibe egyeztek ők meg, mert én nem voltam kint. De majd A bejött és hirtelen rám kérdett a semmiből, h akkor MENNYIT FIZETEK??

Nem tom ezt miért nem ő dönti el? Miért éngem stresszel vele? Ő kell tudja mennyi pluszba kerültünk neki. Különben is,  mondta h ne aggódjak a pénzen, hanem nyugodtan keressek innen munkát.

Nem igazán esik jól, h fizessek rendes lakbért egy jéghideg szobáért, ahol 14 fokban alszok. Nem tartom igazságosnak, hogy fizessek a kajáért, mivel ha fizetek akkor akarom, h beleszólásom legyen, és ne azt keljen egyem amit elém tesz.

Ezen, egy szó mint száz, úgy felidegeltem magam, hogy kb fél órán keresztül hangosan sírtam. Félek. Franc egyen felnövést!

Délután hívott még egy apprentice iroda, ez is Milton Park-ba van.  Várom, hátha behívnak interjúra.

Csütörtök: E vissza írt a levelemre, amibe kérdezte, h mégis mit mondott ő A nak a fizetésről. Neki azt mondta, h beszélje meg velem, és elér akkor fizetnie mikor én is elmegyek. Oké, de ha én elvállalok egy appreneticship munkát, lehet, h itt kell vele legyek egy évig. Ezt elvállalja? Ha ajánlatot kapok, mindenképp meg kell ezt A val beszéljem.

Pénteken mentem dolgozni a charity shop ba. Jó volt. Kaptam ebédszünetet is, szal legalább be tudtam mennia  könyvtárba meg ilyenek.

Mikor haza értem várt a levél a Home Office-tól csak sajnos nem az amire számítottam- Ugyan is kell nekik egy levél B-től hogy nekem volt náluk két nap szabad napom minden héten.  Sajnos a levél túl későre jutott el hozzám a cím változtatás miatt, így nem 29. ig lehetetlen lett volna majdnem, hogy B elküldje nekem a levelet én meg továbbítsam nekik. Fogtam magam írtam kézzel egy levelet a Home Office-nak, elmagyaráztam a problémámat és szombaton fel is adtam. Reménykedve, hogy megértik. Írtam B nek is sms-t, hogy küldje nekem el azt a levelet, így ha a HO még is kérné akkor el tom küldeni nekik.

Vasárnap elég unalmas napnak indult, de majd végül taliztam egy régi salsa társammal D-vel. Értem jött kocsival, elmentünk hozzá és megnéztünk 2 filmet. Jól telt. Amióta vissza jöttem ez volt az első alkalom, hogy kicsit szórakoztam és lazítottam.

Kaptame gy sms-t B. től hogy feladta a levelet.

Nagyon reménykedek benne, hogy azért a HO megadja a kék kártyám s nem baszakodik..:S

Jah, írtam J- nek a Szabóvajba, hogy van-e munkalehetőség most..

 

HÉT 3.

Úgy gondoltam, hogy az helyett, hogy minden nao írnék, inkább írok minden Vasárnap egy heti beszámolót.

Mi is történt amióta megérkeztem? Nos, már a hét elején elkezdtem a munka keresést, elsősorban apprenticeship munkákra jelentkeztem, és meglepetésemre, már csütörtökön kaptam egy interjú ajánlatot az egyik Milton Park-i cégtől. Holnap, vagyis hétfőn lesz 11-től az interjúm. Nem tudom mire számítsak, de reménykedek hátha valami jó sülne ki belőle. Ugyan akkor félek, hogy az miként befolyásolná a jövőmet. Egy részből valószínűleg jól mert apprenticeship által kapnék diplomát, dolgoznék is, vagyis lenne tapasztalatom, még mellette valamennyit kapnék is pénzt érte. Másik szempontból meg, sajnos az  a pénz amit kapnék érte nem lenne elég arra, amit tervezek a jövőmmel kapcsolatban.

Ugyan is, amíg hideg kis szobámba ültem és sírtam, arra a következtetésre jutotta, hogy jelenleg egyáltalán nem így képzelem el az életem, a jövőm. Semmi  kép sem látom magam évi 1-2 x menni haza és látni a családom. Persze ez még akármikor változhat, de jelenleg szeretnék annyi pénzt összegyűjteni, hogy ha úgy döntök haza költözök, vehessek magamnak egy kis garzon lakást. Jelenleg ez a célom, a tervem.

A többi, ami a héten történt. Szerdán bementem Didcotba, és VÉGRE a bank ad nekem rendes VISA kártyát. Háálleuja, hálelujja, há-le-lu! Majd elmentem a könyvtárba, hogy legalább könyveim legyenek itt magányomba, korlátolt internetezés mellett. Bementem a Cancer Research charity shop-ba és megérdeklődtem, hogy mehetek-e valounteer-nak oda, de úgy, hogy ők állják majd nekem a busz utazást. Belementek. Így már pénteken mentem is. 10 re. Igaz a hó miatt már fél 12 kor vártam a buszt, ami nem jött. Álltam és vártam a jéghideg, havazásba több, mint egy órát. Majd jött a busz, de csak a vonatállomásig vitt el, ugyan is épp lejárt a műszakja, és nem szabadott többet vezessen. Így felültem egy másik buszra, ami elvitt Milton Park-ig és más választás nélkül elindultam gyalog haza. Szerencsére épp felhívott A. És értem jött kocsival.

Este jól összevesztünk mert elkezdte a régi szívatós dumáját a kajával, meg hogy lusta vagyok. Én megkértem ne szívasson, erre felkapta a vizet s másnap estig nem szólt hozzám. Ezen egy csomót sírtam, és meg akartam hallani, mert utálom, hogy ilyen körülmények közt kell éljek. Utálom, hogy nem látom a jövőm kialakulni.

Ja, szombaton kaptam üzit K-tól, hogy jött egy levelem hozzájuk. Hétfőn elküldi. Nagyon reménykedek, hogy a kék kártyám és a személyim érkezett meg. Annyira jó lenne, ha a kezembe lenne a munka engedélyem.

Most meg itt ülök egyedül, s azon gondolkozok, vajon A. Mikor jön haza. Megvárjam, vagy neki álljak vacsit készíteni magamnak?

Na fucccs neki!

Ahogy kezdődött, úgy vége is lett.
Felmondtam az au pair állásom a 3 dik nap. Ámen. xD
Szar volt...rosz róla beszélni is...

Ismét itt vagyok az egyik barátomnál, nála lakok és ha beledöglök akkor is szerzek egy rendes munkát!

Ezen a héten!

Végre haza megyek s látlak titteket kedves-tetves családom!
Már nagyon várom, hogy megszorítgassalak tüktöket!
Végre eljött ez a hét is....


Ma van E utolsó napja a Szabóvajban. Mindketten aggódunk, hogyan lesz a jövőnkkel és hogy mászunk valaha is ki ebből a süket au pair meg szállodai munkákból. Még nem beszéltünk erről konkrétan, de szerintem ő nem tudja, hogy én semmi képen sem akarok majd újra összeköltözni  s együtt munkát keresni. Mi ketten nem találunk egyáltalán. Ő elkényeztetett és még be sem látja, én meg ezt nem tudom elviselni. S azt sem, hogy valaki állandóan parancsolgasson nekem ...anyám nem parancsolgatott ennyit 22 év alatt...

Még nem tudjuk azt sem, hogy vajon A-nak mennyit kell fizessünk azért hogy itt lehettünk nála.
Majd holnap megkérdjük, hogy most fizessünk mielőtt elmegyünk, vagy majd csak januárba mikor végleg elmegyünk innen. Remélhetőleg januárban hamar kapunk munkát, és kb egyszerre, hogy egyikünknek sem keljen ezzel az emberrel együtt maradni kettesbe sokáig. Persze E azt gondolja, nekem könnyű, mert engem ismer s éngem biztos szívesebben eltűrne itt..s a régi mese...hogy most is NEKI a legszarabb az egész világon. Erről órákig tudnék írni...De kár pazarolni az időt rá...

Utolsó munkanapom

Nos, ma 12-2 ig voltam, egy órával hamarabb végeztem szerencsére, amúgy 3 kor kellett volna.
Mindenki normálisan viselkedett. Mikor jöttem el mondta J. hogy miután átöltözök menjek oda vissza kicsit.
Bementem, s kaptam tőlük egy hatalmas képeslapot, búcsú ajándékként amit azok akik ott voltak alá írtak. Megköszönték a munkám s elbúcsztunk.

Jól esett azért hogy legalább egy kis kedvességgel gondoltak arra, h elmegyek onnan. :)

Az még jobban esett, amikor végre kijöttem az ajtón, és tudtam ez volt az utolsó alkalom, hogy ott kellett dolgozzak. valószínű azért valahol hiányozni fog, mert ha egyszer bekerülsz egy közösségbe..Minden esetre az ingyen szendvics hiányozni fog :))

Nos, és mától újra munkanélküli vagyok!

Utolsó előtti nap

Nos ma 12-3 ig voltam. Nem tom J mért mondta azt, hogy 2 ig vok beosztva, mert ma is és holnap is 3 ig vagyok.
Jól telt, ez mér a 3é alkalom hogy se ő sem a boszorka nem basztatott. Csoda, sőt rendesek voltak végig.
Mikor jöttem el kérdi a boszi, hogy ez volt az utolsó napom. Mondom, nem...még holnap is van.
Majd a buszon jutott eszembe, hogy ő akkor nem lesz bent...szal ma láttam lehet utoljára.. Éljen!

Na még egy kuuurva nap a szabóvajban. csak kibírom valahogy..