Nah...

Ma felhívtam a R. ügynökséget. Mondta, hogy felhívja az előző ügynökségem, és kér tőlük infót rólam. Most épp hívott...tehát most írok az első ügynökségemnek.

Más: E. ma volt dolgozni, és rekcumolták. Oda tették, a húsokhoz, és abból amit mondott, kb hülyének kezelték. Rám is az vár holnap. Nagyon helyes. xD

Megint más: Nem megyek a CAB hoz volunteerkodni, mivel hogy csak 1 hónapot vagyok már itt..szal ennyit erről xD

Jupité jé, jupité já!

Megyek haza November 30 án. Ma lefoglaltam a jegyem haza. Hetven fontocska..xD Tök szerencsésen s olcsón megúsztam! Még a karácsonyi felfordulást is elkerülhetem, sőt, a csomag díj is olcsobb, mert nem a karácsonyi szezonba reppenek!

Tesóka felhívta ezt a széplélek bandát, és úgy egyezték, éngem csak Decemberbe raknak be eskütételre, és Dec. első hetén fel kell majd hívnom őket. Csuuudás.

Ma Subway jól telt. Nem volt ott se S se J...így tök lazán telt.

I'm coming home for Christmas.....!!

Szépen alakulunk.

A nap pocsékul indult...
Majd bementem Abingdonba, probamunkára a BHF -be. Voltam ott másfél órát.
Haza jövök, kapom a hírt a tesomtól, h okt 25 én be vagyunk rendelve letenni a magyar állampolgársági esküt.
Igen, szerintem is én most itt összepakolok, felakasztom a kalapom a Subway-be, hagyok csapot papot és haza futok.
ÉN hívjam ŐKET fel mikor arról volt szó, ŐK hívnak ENGEM majd. De szeretem az ilyen embereket.
Most mégis hogy hívjam őket fel, ha egyszerűen állandóan foglaltak, és hogy egyeztessem le mikor, meéyik nap megyek be, mikor nekem munkám van?

Napsugár a sötétben...

Subway? Nagy rakat szar.
Tegnap voltam, olyan fejfájással jöttem haza, hogy estig zúgott..mint az Olt vize, csak nem olyan szépen.
Miért? Mert kedves S meg J vel voltam váltásba. J áll mellettem adja át az összeborított szendvicset..nem mondja mi az, így én sem mondom S nek, Kérdi MI EZ? Mondom..úgy hiszem meetballs...erre kiakad..Hátra hív a konyhába, s jól lebasz, hogy én SEMMIT nem fejlődtem, és hogy MINDENT rosszul csinálok csak. KÖSZÖNJÜK EMESE!
J egész végig úgy viselkedett velem, mintha én leprás lennék, vagy hándikaptát, de még inkább mindkettő.
Mindegy...

Mikor haza jöttem, pont megszólalt a telom. A BHF től hívtak, hogy csütin 11 re menjek be 1 ig, próba munkára. Annyira jó lenne ha összejönne..Ennyi napsugár nekem is járna.

Most meg készülünk éppen ki egyet Didcotba, moziba. Megnézzük a Hotel Transylvania-t. Remélhetőleg jó lesz.

Ma.

Talán kaptam fizetést vagy mi. Mert mikor megérkeztem a kezembe nyomott J. egy borítékot, amibe egy papír volt az összeggel amit kaptam. Azt hiszem csak az első hétre szól, valószínű 18. án zárul a munkahónap, mert arra szól a papír csak.
Na majd kedden megnézem a bánkártyámon is..
Ma úgy is kicsaptam egy rakat pénzt az ablakon...buszjegyre s  babám fülére...xD

2 nap dögség következik..

Forog az agyam még mindig....

Telnek a napok.  Nem túl gyorsan ugyan, de elég gyorsan ahhoz, hogy egyre jobban sürgessen a döntésben. Ami tulajdonképpen megvan, ha csak valami nem változik drasztikusan.

Most már mindenképp úgy gondolom, hogy ha csak valami nagy dolog nem változik jó irányba, akkor megyek vissza au pair nek jövőtől. Csak hogy éljek egy kicsit, s ezúttal élvezzem is. Meguntam spórolni azért a jövőért amiről még semmit nem tudok.

Elméletileg Okt 29 én lesz egy interjúm, a CAB-nál, oszt meglássuk onnan hova alakulunk. Én szerettem volna ha hamarabb lett volna, és hamarabb jutok előre, mert így mlg akkor is ha bejutok, már csak 1 hónapom marad hátra, hogy dolgozzak. Max egy és fél. Na de mindegy, még amúgy sem biztos semmi.

Annyira nem tudom mi hogyan alakul mostanában, hogy meg is untam ezen gondolkodni. Egyáltalán nincs is értelme, hisz fogalmam sincs mit hoz a holnap.

Amúgy, A valamelyik munkatársa, mondott valami munkát, ami lehet lenne. Egyelőre csak azt tudjuk kb hol van, de az étterem nevét sem tudjuk. Valami bentlakásos felszolgálói munka. No, az olyanért nem rajongunk, viszont mivel live in, így csinálnánk egy drabig, ha úgy jönne össze. Viszont, semmit nem tudunk az egészéről. J Lol...na majd várjuk a híreket, ha lesznek egyáltalán.

Jelenleg itt tartok:

Ma írtam az egyik amerikai au pair ügynökségnek, hogy van-e esélyem jogsi nélkül kimenni oda. Nos, hát azt írta vissza a pasi, hogy elég nehéz lenne. Nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom úgy próbálni, ha szinte esélytelen. Úgy nem szívesen fektetem bele a pénzt. Az oké, hogy csak akkor kell fizetni, ha már van a család, de viszont az előtt már meg kell legyenek az orvosi pappírok s minden..ami csak úgy pénzbe kerülne. Elég nehéz most így, mert én tényleg szívesen mennék. Ha még egyszer au pair leszek már, akkor jó lenne, ha legalább lenne egy pozitív oldala, látni egy új országot.

Így nem marad más hátra, de akkor Angliába kell legyek au pair ezek szerint. Az sem rossz, de jobban örvendtem volna egy újabb kihívásnak. Na mindegy, egyelőre szünetel ez a téma. Annak semmi haszna, hogy gyorsan letenni a vizsgát, mert hiába van vizsga meg ha semmi tapasztalat. Szerintem az épp olyan esélytelen lenne, mint most.

A heti beosztásunk a Subwaybe, siralmas. Én legközelebb szombaton megyek 12-3-ig, majd kedden 12-3-ig. :S E. Pl olyan szerencsés, hogy legutóbb múlt szombaton volt, és legközelebb pénteken megy.

Nekem az elmúlt héten mindössze 4 órám volt, neki meg 8. Hát azért az a 4 óra is számít már pluszba. Szinte alig éri meg már oda bemenni. Épp, hogy fedezi a busz költségeket.

Nagyon jó lenne ha a CAB nál mehetnék önkéntesnek. Be akartam vinni már ezen a héten a jelentkezési lapom, h ne legyen annyira megkésve a kezdésem, ha egyáltalán kezdhetek..de sajnos mivel csak szombaton megyek Didcotba, így nem tudom bevinni a héten, pedig azt írtam A.P nek, hogy a héten beviszem már. Így sajnos nem tudom, és mivel csak kedden megyek majd azután, így azon a héten biztos nem tudnék kezdeni. Ahh a francba. Pedig ha kezdhetek minél hamarabb kéne, hogy minél több tapasztalatom lehessen. :S

Félek, hogy mire elintézem az összes szart ami ezzel jár, arra már súroljuk Novembert, és akkor alig lesz már 1-1,5 hónap, hogy mehetek oda. Pedig az olyas fajta tapasztalat jól jön a továbbiakban. Habár mér kitudja. Már komolyan nem értek semmit. Már nem tudom, hogy mi vezetne tovább, és előbbre az életbe.

Úgy érzem csap kapkodok a kötelek után amik lógnak, és állandóan kicsúsznak a kezemből, vagy ha nem akkor kiderül róluk, hogy túl rövidek voltak, vagy túl gyengék, hogy megkapaszkodjak bennük.

Tudom, hogy au pairnek menni is csak menekülés az élet elől. Mert egyszerűen baszott félelmetes, hogy bumm nagy lettél s állj meg a lábadon. És igen én erős, kemény, szívós leány vagyok...de meddig?

Kár, hogy a régi blogomból kitöröltem pár bejegyzést, pedig most jó lett volna átolvasni.

Nézzük a jó oldalát. Ha au pair leszek újra, akkor újra lesz költő pénzem, és nem kell szálláson, kaján aggódjak. Ha au pair leszek újra, akkor úgy leszek au pair, hogy élvezzem is. Talán ez valójában nem kudarc kezdete, hanem egy lehetőség hogy jobban csináljam.

Szeretnék ha már au pair leszek, mint ez előtt is említettem valami tanfolyamra járni ha lehetne. Persze mindenképp Nagyváros közelében vagy nagyvárosban akarok maradni, és reptér távolságban. Szörnyű ha mikor menned kell haza, akkor sosem tudod, hogy jutsz el legalább a reptérig is.

Jelenleg úgy látom, hogy haza megyek Karácsonyra, és maradok, amíg  megkapom azt a baszott magyar állampolgárságot. Remélhetőleg addigra megjönne az a kék kártya is..de kitudja. Időközben meg családot keresek...ajh...ha most nem kéne az a magyar állampolgárság, vagy legalább nem pont most év vége-év elején lenne az eskü, akkor már most nézhetnénk családokat januári kezdéssel.

Angliában családot kapok. Ennyi tapasztalattal, és ilyen angollal nem lehet gond. Remélhetőleg.

És ha inden így marad, és au pair kell legyek még egyszer...akkor FUCK THIS SHIT  és úgy töltöm el azt az egy évet vagy mennyit, mintha milliomos lennék. Mert ha mindig arra várok, hogy gazdag legyek, s végre költhessem a pénzt nyugodtan amiért megdolgoztam...akkor lehet sosem élhetek úgy ahogy én szeretnék. Az is lehet itt mind spórolok, s kínlódok egy jobb életért, s holnap elcsap egy űrhajó vagy egy helikopter...vagy ilyesmi. S akkor mit ért nap végén az, hogy nem vettem meg azt az egy tábla csokit meg, hogy majd ne kelljen éhezzek a későbbiekben?

Au pair voltam, és az helyett hogy utazgattam volna mindenfelé, meg shoppppppingoltam volna, ahogy egyesek mondják, én spóroltam, és sajnáltam magamtól a pénzt. Kurvára bánom. Mert a legboldogabb akkor voltam, amikor néha utaztam és megnéztem valami szépet. Mi értelme van egy másik országba lakni, ha nem is látom?